Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 3. szám - Cseres Tibor: A Székely Hadosztály dicsősége, kálváriája és anabázisa (regényrészlet)

Moldován százados kapásból fordította az általános, minden román hadseregbeli csapattestnek szóló utasítást:

„1. A volt magyar államnak reguláris csapatai által küldött parlamentair- ek elvből elfogandók és a törvény értelmében velük tárgyalni kell. Nincs ellenben megengedve a bandák által küldött parlamentairekkel beszédbe elegyedni és velük tárgyalni.

2. Ha a Székely Hadosztály fegyverszünetet kér, megadható neki a következő feltételek mellett:

a) Azonnali fegyverletétel.

b) A tisztek és csapatok internálása azon időpontig, míg a jelenlegi — magyarok elleni — akció be nincs fejezve.

c) biztosítva van (lesz) életük, vagyonuk és teljes szabadságuk. Ha ren- deleteinket és törvényeinket tiszteletben tartják.

d) Azonnal, amint az e pillanatban folyamatban lévő harcok befejeződnek, szabadon lesznek bocsátva és tűzhelyeikhez mehetnek.”

— Hízelgő ez a megkülönböztetés a bandáktól — törölte meg homlokát a fordítás hallatán Hautzinger — de felháborító, hogy úgy szólnak rólunk, mint akik már felajánlkoztunk.

— Bizonyára ismerik a március 28-i tisztigyűlés határozatát, de ismerhetnek más elhatározásokat is.

— Mire gondolsz?

— Nem gondolhatok másra, mint hogy azóta más döntések, a románok szemében kedvezőbbek is születtek.

— Találkoztál azóta a sógorbácsiddal?

— A múlt héten. És elég furcsán viselkedett. Zárkózottabb volt a szokásosnál. Többet tudóbb. Képességeihez viszonyítva titokzatosabb.

— Ez azt jelentheti, hogy rokonodat nem tartod lángelmének.

— Hát ami a katonai pályafutását illeti — már régen tábornoknak kellene lennie.

— Attól még zseni is lehetne, hogy valamiért mellőzték.

— Én úgy látom Gusztikéin, hogy te ezen a román förmedvényen nem háborodsz fel kellőképpen.

— Mint katona; vérig vagyok sértve.

— Mint polgár, ha szabad ezt a diffomáló kifejezést használnom egy hadiakadémiát végzettel.

— Mint polgár; elgondolkodom a helyzetünkön. De tisztként parancsot teljesítek.

— Ez lenne az alkalom, hogy megtagadjuk a parancsot.

— Ügy beszélsz, mintha már a fegyverletétel előtt állnánk.

Ennyi volt s nem több, amit a két százados a zsákmányolt román köriratról megállapított.

Súlyos, nehéz és felelősségteljes órák nehezedtek a Székely Hadosztályra. Az a hír terjedt el, hogy Prezán tábornok Székelyföldnek autonómiát ígért.

Aztán: azért alakultunk, hogy megmentsük Erdélyt s a magyarságot megóvjuk a mészárlástól.

Törekvéseinkben nem kaptunk igazán segítséget. A bolsevizmus súlyként nehezedik ránk: sem velük, sem ellenük — kelt a hír a hadosztályparancsnok-- Ságról — s ez mindkét félre vonatkozik.

Sebesebben és kétségek között dobbantak meg a székely szívek: Hazame211