Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 3. szám - Cseres Tibor: A Székely Hadosztály dicsősége, kálváriája és anabázisa (regényrészlet)
g'ük tízperces pergőtűzzel pusztította el a Csongor-üteg elhagyott tüzelőállását. Felsorolásunkban nem szerepelt a győrteleki rajtaütés: a székely huszárezred április 21-én Mátészalkától nyugatra a Vajda-tanyán biztosítottan éjjelezett. Előző este csatlakozott hozzájuk egy üteggel Moldován Csongor, aki a felügyeletére bízott ütegeket (kissé a fegyelmezés okából) váltogatva látogatta. Reggel 6 órakor Maderspach Viktor főhadnagyot egy szakasszal hírszerző különítményül küldték ki Nagyecsed felé. A különítmény két előre küldött járőre Győrieteknél a Szamos partján átkelésre készülő román rosiori (lovas) hadosztály elővédjére bukkant. Előbb jelentette az ezredparancsnoknak, majd — megvárva a szükséges intézkedéshez elegendő időt, Csongor, akinek fo- gatosai éppen szerszámozták derék gidránjaikat — megfelelő kísérettel, vágtában odavitte lövegeit és lövegmozdonyait, s a kibontakozó huszárviadalba gránátjaival beavatkozott. A román elővéd osztályt sikerült szétugrasztani, s a rosiori-zömöt visszafordulásra kényszeríteni. Maderspach emberei tovább folytatva a félig-meddig üldözéssé változott felderítést, holttesteket, vergődő s döglött lovakat, szerteszórt hátibőröndöket, puskákat, sisakokat és sok húsvéti kalácsot találtak — az ünnepi rajtaütés sikerét hirdetve. A mátészalkai nagy ütközetben Csongor több ütegével vett részt. Erről, valamint a tüzérség szerepéről magától a dandár vezérkari főnökétől maradtak feljegyzések. Hautzinger Gusztáv vezérkari százados, aki részben Moldován Csongor társaságában, részben az ő aktív távollétében figyelte április 22-e eseményeit a következőképpen emlékezett a csatának is beillő ütközetre: — Mátészalkától északon, Ópályin volt az V. önálló székely zászlóalj. Ko- csord és Mátészalka között a IV. 1. osztály. A Mátészalka—Nyírcsaholyra vezető út mindkét oldalár, a fél II. önálló zászlóalj. Tőle nyugatra érkezett be délben az 1/1. önálló zászlóalj.' Az üteget Moldován Csongor százados szabályozta. E napon reggel óta egy román lovashadosztály akarta kierőszakolni a Kraszna csatornán való átkelést. Kocsordtól nyugatra a IV. önálló zászlóaljjal állt puskatűzharcban. Mint később megtudtuk, az ecsedi láptól délre előnyomuló hadosztály előcsapatai voltak ezek. Annak megállapítása végett, mennyire jutottak a románok (Hautzinger Gusztáv megjelölésül mindig az oláh szót használja) nyugat felé, kilovagoltam a Nyírmeggyes felé vivő útra. Moldován Csongor százados tüzérparancsnok és Vén Zoltán főhadnagy vállalkoztak kíséretemül. A 131. magaslati pont környékére érve Veresház tanyán ellenséget észleltünk. Ott karjelek leadásával azt a látszatot próbáltuk kelteni bennük, hogy a mögöttünk álló csapatainknak adunk parancsot. Mozdulatainkra román géppuskások rövid sorozatokat lőttek felénk, de hirtelen visszahúzódtak. Vén Zoltánt azonban sebesülten elengedtem magam mellől, de Csongor baj társammal egy darabig még figyeltük a terepet, majd Mátészalkára lovagolva adtam parancsot a székely huszárszázadnak, hogy törjön előre, akadályozza meg a falu bekerítését, majd amikor délben az I. önálló székely Zászlóalj bevonult, azt rendeltem nyugatra a II. önálló zászlóaljtól előre a románok (o .. .k) visszaűzésére és a Benedek tanyára s a 131. magaslati pont közötti terület kézbentartására. — Délután folyamán a harc az I., II., IV. és V. önálló zászlóaljak egész frontján megélénkült. A IV. zászlóaljnál a harc a következőképpen fejlődött ki: az 1. század, amely mint 2. számú főőrs a kettős vasúidnál foglalt állást, a Kraszna csatorna töltését védelemre rendezte be. Délután 2 óra körül Gálffy 198
