Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 2. szám - Elek Tibor: Biztató próbaút (kritika)
túlozni, és a valóságosnál nagyobb jelentőséget tulajdonítani neki. Annyiban is jellegzetesen „iíjúsági”, hogy az útkeresés állapotát tükrözi, jórészt kiforratlan hangú és mondanivalójú alkotók egyenetlen kísérleteit mutatja be. Hodossy Gyula Le az iróniával! című versében így fogalmazza meg a feladatot: „Énekelni kellene. / Ki- énekelni/ torkomból a kést, / kiénekelni a rúgásokat, / a hitetlen, / jószándékú / üvöltést.” Kívánhatnék-e mást e nemzedéknek indulásakor, mint azt: próbáljátok meg iróniával bár, vagy anélkül, s legyen elég kitartásotok hozzá! Ez a próbaút, próbaének nem sikerült rosszul, ezért már nem csak kíváncsian, de bizakodva is várhatjuk a folytatást. A Fiatal Írók Körének megalakulása, az Irodalmi Szemle Holnap rovatának állandósulása, és az első szólókötetek megjelenése (Hizsnyai, Krausz) azt mutatja, hogy a csehszlovákiai magyar irodalomnak a kezdeti nehézségek után sikerül őket úgy integrálnia, hogy közben a még nem igazán karakteres másságukat, sajátosságukat is megőrizhetik.