Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 2. szám - Sütő István: százhuszonkettő: ajándék, százhuszonhárom: barokk, ÉHSÉG, Rend a lelke mindennek, Akikben semmi fogyatkozás nincsen, Bábel királya (versek)
százhuszonhárom: barokk a kilyéni templom előtt engem barokkra ítéltek meim az idő ahogy áttörniük emléken és jóslatom nem .az idő a kilyéni templom előtt; nem az idő tűnő fejmozduilaita Az csak ahogyan áflüasz szent István színes domborművé alatt nem nem az idő hanem az arcod mely minden névre válaszol ARCOD BÁRKIT SZÓLÍTOK VÁLASZOL a király körül a márvány téglák koccanó válasza ahogy elhal engem 'barokkra ítéltek nem az idő az arc a kilyéni templom előtt ahogy megszűnni akar és mégsem akar ó mögötte omlik a templom ott sohasem voltál és mégis arcod mögött pusztul a templom EMLÉKEN ÁTDÖFÖTT INDULAT AZ EMLÉKEZÉS lüktet pulzál az arcod a templommal együtt valahol maliik a vakolat kiüt a faMneskó-történeiem a dombon a barokk ítéleten a kiugró potfiacsomtan a barokk saantistván-istemen a lüktető arc-porondon a bezúzott idomár járomcsonton a lovatlan éhségízű gondon a nem tudom mivé lesz porontyon a máló falfresko-nyäveken NE CSALJ arcod fénye milyen színűvé öregedhet én látam-e majd ha látnám ide idéznélek ebbe a versbe vissza a király lábához egy pillanatra A pillanatra a múlt egy nő arcába öltözött megöllek én 'ha ilyen a béke kényszerülsz lenni a más cseléde ugatni csábos iszuka embertelen gondokat földből feljövök keresem* ránctalan torkodat minden megcsalt költő összefog léntem az emberiség nem nem az idő kihuny arcod elmúlok szomorú önmagad nem az idő szavakon átdöfött indulat ÉHSÉG a hideg moslékban puliszka után kutattál----------------és láttad a karodon a leves foltjait--------------------------------------most is látod bőrödbe égett-----------------a fagyott káposzta roncs paszuly vöröslő hagymahéj---------------------------------------------s a holt puliszka------------------------------------míg ujjaid között csörgött a langy lé-----------------------------------------------csörgött csörgött a könnyed — hát hidegrázó bátorításként mondtad a verset----------------
