Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 2. szám - Csengey Dénes: Találkozások az angyallal (regényrészlet)

csiaik egy cédulái sem faagy a konyhaasztalon i(kinőttünk az érzelgős kamaszkor bál, semmi zuibanó angyal vagy ilyesmi!), úgy megy él.

És így most Szalai is utazik. Szürke erdőségek zúdulnak végig a fehér Meroedes szélvédőüvegén, mint menekülő (hatalmas 'Csordák, és Szalad jól 'iskolázott szorongása megmerül a vízözön rémlá tamásaiban. És markolja Szalai a kormányt, hogy belefehéredik a keze feje, és látja magát legázolva, véresen, a patáktól felszaggatott földbe taposva, látja, amint az áradó víz emelgetni kezdi tetemén a ruha foszlányait és hangyacsorda gyűlik össze felmeredő könyökén, és így száguld keresztül Szalai eszeveszett iramban a nyugodt, napsütötte domvidéken, igy menekül az álomra készülő tájból a véres dzsungelharcokba, és még mindig azt hiszi, hogy különb nálunk és túl van rajtunk, azt hiszi, hogy oda is fog érni Lesothoba.

Szegény Szalad. Neki nem lesz olyan jó útja, mint nekem.

Először Évát keresi majd. Megáll az olasz rendszámú Mercedes iá kisvárosi gimnázium előtt, az (iskolaköpenyes lányok fürtökben lógnák minden ablakban, Szalai úgy vonulhat végig a hosszú folyosón a tanári szobáig, mint egy filmszínész. Csakhogy nem ismeri a szereposztást. A (találkozás első pillanatában megzavarodiifc: nem tudta, hogy Éva terhes. Azt, hogy negyedikes tanítványától esett teherbe a porlepte történelemszertárban, rövid, de súlyos szünetet iktatva az országos tanulmányi versenyre folyó felkészülés menetébe, nem is fogja megtudni Szalai — ezt egyébként senkii sem tudja még Éván, a fiún és rajtam kívül. Szalai heherészni fog zavarában, begyakorlatlan közhelyeket mond a gyermekáldásról, a boldog apa iránt érdeklődik, kijelentve, hogy mérhetetlenül ixdgyli az illetőt, hiszen Évát mindig is ő akarta feleségül venni. Természetesen nem érti majd, hogy (tréfás (beszéde közben miért változik Éva arca olyanra, mintha ostorral vernék, arról pedig végképp fogalma sem lesz, hogy a tanáriban naplóikkal, jegyzeteikkel szöszmötölő kollégák egy némán és villámgyorsan létrejött közmegegyezés értelmiében úgy tekintenek rá, mint Éva gazdátlan faittyú j ánaik végre megkerült apjára. A fiatal számtanta- námő a Mercedest nézi as ablakon át, vállát megránditja az irigység. Szalai pedig elkéri Évét az igazgatótól és ebédelni viszi, de faiába rendel — közfeltűnésre — (pezsgőt a sült után, semmiképpen nem tud (behatolni a leányanya sötét komorságába, úgy válnak majd el végül, hogy szinte szót sem váltottak. Szalai nem érti az életet. Honnan is sejthetné, hogy (értelmetlennek látszó látogatása kettős eredménnyel járt? Honnan is sejthetné, hogy Éva, attól a pillanattól fogva, amikor a gimnázium előtt kiszáll a Mercedesből, ebben a városban örök időkre digó kurva, aki maflán bekapta a legyet, aminek következtében viszont tanítványát, a történelmi érdeklődésű fiatalembert nem leplezik le, nem zárják ki az ország összes (középiskolájából, és egyáltalán, nem lesz semmi akadálya, hogy a fiú jövőre megkezdje tanulmányait az egyetemen, ahol mi (hárman megismerkedtünk, Éva, Szalai meg (én.

Szalai aztán Évától elköszönve továbhszáguld, 'életveszélyes kanyarokban a megye költője, Gábor háza felé tart. Ide viszont rosszkor érkezik, 'Gábor egy órája jött haza több napos felolvasókörútjárói, fejbeverten alszik, hiába rángatja nyűtt .felesége, nem tud belé lelket verni. Szalad elkeseredik, nem hagy üzenetet, elhárítja az ebédmeghívást, és viccnek veszi az asszony fojtott 'hangon előadott kérését, hogy Szalai most azonnal vigye őt magával innen Olaszországba, vagy akár Dél-Afrikába, vagy ahová csak akarja. Szalad ikedélytele- nül túlteszi magáit ezen a tréfán, és csalódott mosollyal (hajt a főváros felé, ahol Panda 'barátunk Hamletet próbálja egy körúti színházban. Némi zsebbe

125