Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 2. szám - Baka István: A korinthoszi menyasszony (szomorújáték)

kel, hogy Öméltósága mindent a legna­gyobb rendben talált, a letartóztatási és likvidálási listákat tulajdon méltóságos kezevonásával kegyeskedett jóváhagyni ... Teljes mértékben kielégítették a tisz­teletére adott díszvacsorán felszolgált ételek és italok, valamint a vacsorát kö­vetően a különteremben felszolgált tüzes ikerlányok ... Búcsúzáskor, mielőtt fel­hágott volna a szalonkocsi lépcsőjére, mint férfi a férfinak, komolyan a sze­membe nézett, keményen megszorította a kezemet — ezt az ártatlanok vérével bemocskolt kezet —, és kilátásba helyez­te közelesen várható, rendkívüli előlépte­tésemet ... ANYA (gúnyosan közbevág) Gratulálok! De ez bennünket egy csöppet sem érde­kel. SZÁZADOS De az talán igen, hogy sza­bad az út? Nyitva a kalitka, kirepülhet a madárka. A tisztelt vőlegény úr egy órán belül továbbutazhat ahová akar, a pokol­ba ... VENDÉG (falfehéren) Köszönöm, de most nem mehetek. SZÁZADOS (végigméri, gúnyosan) Aztán miért nem? A Vendég hallgat. A többiek se szólnak. Kínos csend. SZÁZADOS (úgy dönt, hogy nem hagyja befolyásolni magát a háziak hangulatá­tól. Ismét a Vendéghez) De egy pohárka pezsgőt megiszik velem? (A palackdugó ezüstpapírját bontogatja) No, nem az előléptetésemre, az bizonyára derogálna a fiatalúrnak, hanem a megboldogult, ki­csi Korintha emlékére ... ANYA (fojtott hangon) Ha iszunk a pezsgődből, elmész? SZÁZADOS (felkapja a fejét) Miért, ta­lán megzavartam a családi idillt? Talán még nem sikerült megvigasztalnod a fia­talembert? Mert ahhoz nagyon értesz!... (Fenyegetően) Vigyázzatok, mert a kalit­ka, ahogy kinyílt, ugyanolyan könnyen be is zárulhat. Elég, ha kapok egy újabb utasítást, hogy jobban a körmére kell nézni az innen-onnan beszirvágó jöttmen- teknek. Vagy az én kedvem változik meg ... KAMASZ Százados úr, kérem, most tényleg menjen el! Majd reggel elmon­dom, miért. SZÁZADOS (meglepetten) Nocsak! Hát te is benne vagy az összeesküvésben? 114 KAMASZ Ez nem összeesküvés, ez... Bízzon meg bennem, mint amikor a ta­nító urat jelentettem. Ugye, megtalálták nála a röpcédulákat, ott, ahol mondtam? ANYA Te mocsok, hát miattad hurcolták el a tanítót? KAMASZ Anya, te most ne szólj közbe! Hadd beszéljek én a százados úrral! SZÁZADOS (kijózanodva) Erről hallgat­nod kellett volna, fiam! KAMASZ Tudom. De különben nem hin­né el, hogy most tényleg el kell mennie. ANYA Én is nagyon szépen kérlek. Kö­szönjük a jó hírt; a vendégünk holnap reggel elutazik, és te délben már itt ebédelhetsz, este is eljöhetsz... De most menj el, nagyon fontos! SZÁZADOS (némi töprengés után) Vár­ni fogsz? Mint azelőtt? ANYA Mint azelőtt. SZÁZADOS És ... a kiskutyád leszek? ANYA A kiskutyám leszel. SZÁZADOS (ismét töpreng, tanácstalanul körülnéz, aztán biccent) Hát jó, elme­gyek. (A Kamaszhoz) Holnap reggel, az eligazítás után jelentkezel nálam. (A Vendéghez) Délelőtt tíz órakor indul egy vonat... az utolsó. (Az Anyához) Asszo­nyom, a legmélyebb hódolatom, (össze­csapja a bokáját, tiszteleg, és katonás léptekkel, bár kissé támolyogva, távozik. A pezsgőt az asztalon hagyja) ANYA (megkönnyebbült sóhajjal) Csak­hogy megszabadultunk tőle! (Az órára pillant) Jézusom, mindjárt éjfél! Azon­nal menjen fel! VENDÉG (feláll) Maguk hol lesznek? ANYA Itt, az asztal alatt. (A fiatalem­ber tétovázása láttán) Menjen már! És ahogy megegyeztünk. VENDÉG Ahogy megegyeztünk. (Mon­dana még valamit, de meggondolja; le­hajtott fejjel, kínos lassúsággal felmegy a szobájába) (KÖZJÁTÉK) Az Anya eloltja a lámpát, és a Ka­masszal együtt bebújik az abrosz alá. Visszafojtott lélegzettel, kuksolnak, az orrukat is alig merik kidugni... So­káig nem történik semmi. Száraz, öreges hangon tiktakol a falióra, nyöszörögve emelkednek-süllyednek a súlyok. A réz­lapos inga idegesen lüktet a sötétítőfüg­göny résein átszűrődő holdfényben ...

Next

/
Oldalképek
Tartalom