Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 12. szám - Fogarassy Miklós: Rekonstrukció (Nádas Péter: Emlékiratok könyve) (tanulmány)
FOGARASSY MIKLÖS Rekonstrukció NÁDAS PÉTER: EMLÉKIRATOK KÖNYVE Ha igaz, hogy a nagyregény általában egy korszak „enciklopédiája”, akkor indokolt ezt a meghatározást a monumentalitás, a sűrűség, a teltség képzetkörével is kapcsolatba hozni. Az enciklopédikusság persze még nem esztétikai érték. Nagyszerű ugyanis — mondjuk — az Ivan Iljics halála, az Ifjúkori önarckép vagy a Törless iskolaévei is, de ez az átfogó karakter mégiscsak íróik hatalmas alkotásainak sajátja. E ritka és korunkban mindinkább ritkuló regényműfajban — korszakos változásai dacára — az is megfigyelhető, hogy a nagy, az átfogó törekvés érdekes módon párologtatja el, teszi semlegessé a mű szubjektív, írói konstrukcióját. Mennél volu- minózusabb a regény, ez a konstrukció annál inkább kidomborodik; Tolsztoj esszébetétekkel tagolt nagyszerkezetei például éppúgy művi építkezésre vallanak, mint Leopold Bloom egyetlen napjának mítoszi utalásokkal szerkesztett 'köre ,az Ulysses- ben. A végeredmény mégis az, hogy a személyes koncepciónak ezt a nyílt, mesterséges vonását az emberi szellemnek az a nemes és nagy törekvése oldja fel, amely- lyel az író a kor és ezáltal az emberi lót hatalmas övezeteit, dolgait, folyamatait képes bennük átfogni. Bizonyára nemcsak esztétikai, hanem biológiai indokai vannak ama tapasztalatnak, hogy az efféle írásművekkel különös olvasói kapcsolatra lépünk, és ebben a viszonyban befogadó, feldolgozó magatartásunk élményeinek sajátos szinezete van. Értelmünk és érzékeink mechanizmusai tartósan kell ihogy működjenek a nagyregény percipiálása során, ,áhhoz (hasonlóan, ahogy a szóban forgó regény egyik megfigyelésében olvasható: „ ... hiszen az agy tékervényeiben működő áramoknak is megfelelő időkre van szükségük ahhoz, hogy az élhangzottakat megőrölve, minden ehaktározan- dót eljuttassanak a maga megfelelő helyére, dobozokba, kosárkákba ... s ha már a feldolgozás ... munkája elcsitul, még mindig ... ott lebegjenek azon foszlányok, amelyek valamiért nem beilleszthetők az észlelés nagy lomtárába”. A nagyepikai prózaműveket talán azért lehet az enciklopédiák ismerettáraihoz hasonlítani, mert jellegük és szerepük ugyan különbözik, mégis ők a modern kultúra alapművei. Az egyik az értelem, a másik az érzéki, lelki átélés számára 'tesz rendet, méghozzá átfogó rendet egy kaotikus korállapotban, nyíltan hirdetve azt, hogy tudásuk és rendszerezésük a kor vemhéből vétettek, vagyis hogy részleteiket átfogó konstrukciójuk, osztályozásuk a szellem időleges és fiktív úrnálevése a diszperz, kavargó valóságon. Az Emlékiratok könyve a modern magyar szellem egyik alapműve. Annak dacára, hogy ábrázolása nem a kiterjesztő teljességet hangsúlyozza, egy két évtizedes korszak tükre, a rákos'ista—sztálinista évektől az 1968-at követő depressziós időszakig. Tartalmának körét igen nagy rádiusz fogja körül, melyben nemcsak az élet, azaz a szerelem, illetve a halál, azaz a szerelemtől való megfosztás, tehát a nagy emberi kérdések kapnak helyet, hanem ezek történelmi, politikai, mitológiai, lélektani, antropológiai, szociális vetületei, sőt az élettani és egyfajta profán teológiai megközelítése is. Ebben a hulmán szférában természetesen fontos szerephez jut a művészet önreflexiója is, az irodaiam, a színház, az építészet, a képzőművészet áttételeinek, hiteles tükrözésének problémája. A műnek ezeket a széles kereteit'illetően kell arról szólni, hogy a tartalom földrajzi és történelmi dimenziói is jelzik: igazi kelet-európai regénnyel van dolgunk, eseménymenetei ugyanis 1953 tavasza és 1956 tele között Budapesten, illetve a szá1130
