Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 12. szám - Balassa Péter: Margináliák egy breviáriumhoz (Esterházy Péter: A kitömött hattyú) (tanulmány)

mint az, hogy miért volt szükség (szüksége neki, Esterházynak és magának a regénynek) a szerzői „meta-fiktivitásra”.

Érdemes megjegyeznünk néhány mondattöredéket, amelyek oly eréllyel és em- fázissal utalnak az írás etikájára általánosan és különösen, hogy őszintétlenségre biztosan nem gyanakodhatunk. Ezek jó része az írás pontosságára vonatkozik, mint nem artisztikus, hanem egzisztenciális alapkövetelményre. Több másik az írás és az író céljaira és státusára. Az írás „híradás legyen”, az író pedig az, aki „az első vonalban harcolva” (!) „hírt adjon a létezés titkáról”. Ha Esterházy Péter grammatikai különcködéseit és tipográfiai devianciáit („a szónak a jó értelmében”) szemléljük, jó ha magunk elé vonunk egy mondatot: „Az ilyen ostobának tetsző kérdések olyan korszakokban válnak életkérdésekké, amikor egy kultúra egyetemességét már csupán bizonytalanságának és megrandültségének egyetemessége biztosítja.” S ebben a kultúrában kell regényt írni. Hiszen a regény az a dolog, ami kell, hogy legyen. Még akkor is, ha a valóság történéseitől nem kapunk ajánlatokat hatásos regénykezdetekre, méltóságosan folyó cselekményre és a valóságra hatásosan vissza- imutató regényzáródásra. „A regény az elfeledett jobbik énünk, kopott, ragacsos, lompos, kietlen, piti és még valami!”

„Purparlé”, „traktátus”, „javított nyers kivezetés”, „kis színes” — ilyesféle önminősítésekkel ajánlják magukat az olvasó figyelmébe és a kortárs kegyeibe A kitömött hattyú darabjai. Fondorlatos és okos, kellemetlenkedő és elbájoló könyv Esterházy legújabb munkája — letehetetlen olvasmány. Szerzőjét olyan embernek mutatja — ha nem tudtuk volna —, aki képes megvetni a lábát az időben. Esterházy jól tudja, hogy kivételes tehetsége kivételes kegyelem jele. Ajándék. Az, hogy így 2 1 3

benne tud élni egy nyelvben, hogy ilyen villogóan okos, hogy így szeret és tud dolgozni. Sikerét, népszerűségét tekintheti — akár — járandóságnak is. Van annyira érzékeny és bölcs és ismeri annyira a Szentírást, hogy tudja, miként kell bánnia a tálentummal. Akárhol is van/vagyunk akárhol ír/olvassuk — kötelezően.

(Iszkáz, 1988. júliusa)

BALASSA PÉTER

Margináliák egy breviáriumhoz

ESTERHÁZY PÉTER: A KITÖMÖTT HATTYŰ

„Ellened is írom, amit írok, hiába vésett arcodra ugyanolyan árkokat iá kelet-európai idő, mint az enyémre, és te ellened is, meg te ellened is, mert ilyen ímeg ilyen vagy. És én is.”

Ez az esszé idézeteket tartalmaz A kitömött hattyú című kötetből, mely maga is breviárium, továbbá margináliákat, melyek — a könyv értékelésén és méltatásán túl — összefüggenek azzal a mindeddig ki nem beszélt, igazán soha meg nem vitatott problémával, amit Esterházy iművószetónak fogadtatása jelent, s ami az évek során rejtett kritikai háborúvá dagadt. Szó lesz a könyv címéről, szerkezetéről, az író világképéről: irodalomfelfogásáról, és az Esterházy-művök értelmezésének, fogadtatásának típusairól, eseteiről.

Mi ez: kitömött hattyú? Túl sok vélekedés hangzott el az utóbbi két könyv címében szereplő hattyú szóról; az Esterházy-befogadástörténet egyik jelensége feje1121