Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 2. szám - Baka István: A korinthoszi menyasszony (szomorújáték)
ta vagyak ... azaz csak voltam, amíg el nem csábítottál. VENDÉG Tiszta vagy te most is, a legtisztább a világon! De hogy anyád, aki engem kérdezés nélkül a házába fogadott, még igazolványt is szerzett nekem, holott nem tudhatja, ki elől, mi elől menekülök; ez a bátor asszony képes lenne ilyen alávaló módon meggyötörni a tulajdon lányát, ezt sehogyan se tudom ... LÁNY (gyorsan félbeszakítja) Mert még nem ismered Őt eléggé. Meg mert te férfi vagy. Az én drága, jó anyám, ő aztán megéri a pénzét! Mesélhetnék róla! Mióta az ura meghalt, a város minden épkézláb férfiemberével összeszűrte a „levet. Még Korínná meg az én udvarlóimat is az ágyába csalta. A legutolsó szeretőjét, a századost azért kergette el, mert azt képzelte, hogy szemet vetett rám... azazhogy Korinnára. Engem nemcsak gyűlöl, mert balkézről vagyok, hanem féltékeny is rám ... Mit gondolsz, tehozzád miért olyan jóságos? Vagy még nem kezdett ki veled? VENDÉG (zavarban) Eddig nem vettem észre. LÁNY Mert te olyan jó vagy és naiv. Ne félj, próbálkozni fog majd. Én viszont csák most jövök rá, miért nem enged ki a fáskamrából. VENDÉG Miért? LÁNY Hát nem érted? Nem akar vetély- társat. Inkább elvégzi ia cselédmunkát egymaga, csakhogy téged megkaparinthasson ... De mi ketten túljártunk az eszén. Az enyém vagy, és az is maradsz, amíg akarom ... amíg akarod ... amíg el nem árulsz. De ugye nem árulsz el neki sohasem? VENDÉG (ellágyulva öleli magához a Lányt) Amíg csak élek. A sírig!... Milyen hideg megint a tested! Most már értem, miért. Naphosszat abban a fagyos kamrában! De hát ez 'tűrhetetlen, nem engedlek vissza többé. LÁNY Akkor elveszítesz. Megígérted, hogy nem 'teszel semmit. Ne félj, erős vagyok, kibírom. Hidd el, nekem megéri. Csak még egy éjszaka veled lehessek! VENDÉG Féltelek. Hogy átfagytál! Még hidegebb vagy, mint tegnap. De majd újra felmelegítelek. Istenem, képzelni sem tudok nagyobb boldogságot. LÁNY Én sem, kedvesem, én sem. VENDÉG Pedig már majdnem elhitették velem, hogy nem is létezel. Kezdtem azt hinni, hogy csak álmodtalak. Olyan furcsa volt és félelmetes, hogy egész nap nem mutatkozol, és a családod említést se tesz rólad. Meg hogy letagadnak, amikor majdnem ... de csak majdnem, megőriztem a titkunkat. Mindenféle ostobaság fordult meg a fejemben; anyád teljesen összezavart. És az a fénykép! De jó, hogy nem igaz, de jó, hogy élsz és itt vagy a karomban! Édes, kicsi Korin- thám, bevallják neked valamit? LÁNY (a fiú haját simogatva) Mit akarsz bevallani? VENDÉG De ugye nem nevetsz ki? LÁNY Miért nevetnélek? Mondd csak! Hallgatlak. VENDÉG Kicsit szégyellem ... Igaz, hogy idősebb vagyok nálad, de nemcsak én voltam neked az első, hanem te is nekem ... majdnem. LÁNY Hogyhogy majdnem? VENDÉG Ügy, hogy ... Nem, ezt nem kellett volna ... Mindegy, most már elmondom. Egyszer már aludtam együtt egy lánnyal... De nem akarta ... Előtte megerőszakolták. Terhes volt... Eljött hozzám, mert nagyon el volt keseredve... Régebben udvaroltam neki, csak nem jutottam semmire ... Elmondta, mi történt vele ... Nekem rosszul esett, mert még szerelmes voltam bele, és sajnáltam. Meg hogy ő már túl van rajta. Még ha így is ... Elhatároztam, hogy akkor én is... Azt hittem, azután kevésbé fog vonakodni... Megpróbáltam leitatni... Mindketten eláztunk egy kicsit; ott maradt nálam, befeküdt az ágyamba... De azt nem engedte... Hogy most nem lehet ... De nekem nagyon kellett, mert már elmúltam húsz éves, és még mindig senkivel. .. Megvártam, míg elalszik .. És akkor lassan, óvatosan lehúztam a bugyiját... Nem ébredt fel rá, vagy úgy tett, mintha... Én legalábbis azt hittem ... Ráfeküdtem, szétfeszítettem a combjait ... Csak egy kicsit, épp hogy hozzáférjek ... Azt hittem, belehatolok ... Nem tartott sokáig, nagyon izgatott voltam ... ö továbbra is úgy tett, mintha aludna ... Reggel elment... Én meg büszkén járkáltam napokig. Hogy végre megtörtént. LÁNY És nem történt meg? VENDÉG Igen is, meg nem is. Mert csak a combjai között... Azért nem ellenke109
