Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 12. szám - Pete György: A diaszpóra mindenese (Beszélgetés Szépfalusi Istvánnal)
magyarság szociográfiai felmérését, amiből később — elsősorban Szabó Zoltán bíztatására — kötet lett. Lássátok, halljátok, egymást (Mai miagyarak Ausztriában, Bem, 1980. 408 1.) címen. Igen kedvező volt a mű hazai kritikai fogadtatása. A Magyar Rádióban két vagy három alkalommal foglalkoztak vele, lapokban, folyóiratokban 25—30 recenzióról tudok. Mindegyik kifejezetten pozitív volt. Nem tervezte a könyv magyarországi megjelentetését? Vígh Károly már 1982-lben ia Mozgó Világban Amerikai magyarok között című írásában javasolta kiadásra. Tavaly 'tudtommal Csíki László és Parancs János is ajánlották. Nem tudom melyik kiadó foglalkozik vele, ha egyáltalán komoly az ügy. Milyen volt e könyv ausztriai, tágabban nyugati befogadása? A nyugat-európai, de a tengerentúli visszhang is kedvező volt. Én különösen annak örültem, hogy munkám az ausztriai magyarság cneszmélésének dokumentumává válhatott. Megtudtam, hogy a Becsbe kiküldött magyar diplomaták szolgálati helyük elfoglalása előtt kötelesek foglalkozni munkámmal. Gondolom azért is szükséges ez számukra, mert egyetlen ausztriai magyar csoportosulás, a legkisebb asztaltársaság sem kerülte el figyelmemet. Képviselve vannak a legszélsőségesebbek is, mindkét oldalon. Voltak közöttük olyanok, akik ugyan eleinte nem szívesen bocsátották rendelkezésemre adataikat, de utóbb éppen ők hivatkoztak leggyakrabban munkámra. Sajnos nem egyszer az összefüggésből kiragadott idézetekkel. Remélem, hogy a 'könyv az ausztriai magyarság identitászavarainiak gyógyításában is szerepet játszhatott. Sok jel erre mutat. A következő könyvem a Pótszigorlat. 1983-ban jártam 56 óta először Magyarországon, Illyés Gyula 'temetésén. Már 1955-ben Vérteskethelyen dunántúli szolgálati helyemen jegyzetelni kezdtem a falu nehéz hétköznapjaiban egy fiatal segédlelkész életét, aki a hatalom szorításában megkísérel becsülettel dolgozni, s közben nem árulja el a népet, nem válik megalkuvóvá. Ezt a jegyzetet, kikerülve Ausztriába, 1955-ben kézirattá formáltam. Abban az időben bizonyos fajta imtenek-ülés, nosztalgia volt ez. Visszatérés oda, ahonnan eljöttem, nem ltudván, mi a feladatom ebben az új helyzetben. A kézirattal 1956. október 5-én készültem el. A válasz néhány napot váratott magára! Gsoóni Sándorral erről a kéziratról beszélgettem egyszer Bécs- ben, még 1983-ban. Elmondtam keletkezése történetét, a 'tartalmát, de bizonytalan voltam. Csoóri erre azt tanácsolta, hogy ne azt írjam meg, hogyan mentem el, hanem a visszajövetelt 1983-ban, s aztán valahogyan oldjam meg a két anyag egymáshoz való viszonyát. így alakult ki ennek a kötetemnek a kerettörténete, s olyan lett, amilyen lett. Vagyis: 1983-ban beutazom Molnár József társaságában Budapestre, jelen vagyok Illyés temetésén, a halotti itoron, s készülök vissza. Az indulás percében visszaforgatom az időt, 1955-ben vagyunk. Leírom a nyári eseményeket, majd kiutazásomat édesanyámmal. Bécsben előrepergetem az időt, -ismét Budapesten vagyok, most már ismét Molnár Józseffel, 1983-ban Ausztriába utazunk. Ezután sajtó alá rendeztem Ordass Lajos Válogatott és önéletrajzi írásait I—III., Bern, 1982, 1985, 1987. Min dolgozik jelenleg? A Pótszigorlat után című könyvön kellene dolgoznom. Már két éve. Annak idején ugyanis az előző kötetnek még két ívnyi anyaga elkészült, de nem használtam fel. A bécsi Operaház megnyitója, Beethoven Fideliójából a foglyok kórusa lett volna a kicsengése ennek a könyvnek, de azt hiszem, jobb lett a húzással. A kerettörténet is ezt kívánta meg. A leendő kötet első ausztriai évemmel foglalkozik. Teljesen egyedül, telve gyanakvással, bizalmatlansággal, előítéletekkel, félelmekkel, megkíséreltem megtalálni magamat, miközben szembesülnöm kellett családommal. Anyám 1104
