Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 12. szám - SZABÓ ZOLTÁN EMLÉKEZETE - Pomogáts Béla: Reformer a történelem sodrásában (Szabó Zoltán magyarországi évtizede) (tanulmány)
magyar geopolitikai helyzet tudatosítása és pártfölöttiek által való politikai kiművelése. Ha ezt nem tesszük, eljöhet a jákobi példa ideje, melyben népünk némely része keserűségében és éhségében egy tál lencséért odaadja elsőszü- löttségi jogát. Vagyis azt, hogy magyarnak született.” Ezt követően a Szellemi Honvédelem rovata hétről-hétre jelentkezett, sőt miként Pethő Sándor hamarosan bejelentette, mozgalmat is kívánt szervezni az ország függetlenségének védelmére. Ennek a mozgalomnak a kibontakozását a háború kitörése, illetve az 1939. szeptemberében bevezetett előzetes sajtócenzúra akadályozta meg. A rovat ennek ellenére tovább működött, és a nemzeti függetlenségi és szabadságharcos hagyományok állandó életben tartása, a magyar kultúra nagy értékeinek felidézése által igen nagy szerepet vállalt az antifasiszta szellemi ellenállás szervezésében. Maga a rovat Szabó Zoltán sokoldalú műveltségét és publicisztikai tehetségét dicséri változatosságával, gazdagságával és meggyőző erejével. Mint Vásárhelyi Miklós Szellemi honvédelem című tanulmányában megállapítja: „Ha valami »antizsurnalizmus«-nak minősíthető, akkor első pillantásra annak tűnik az a gyakorlat, mely hétről-hétre egy nagy példányszámú politikai napilap vasárnapi számában teljes oldalt szentel múlt idők államférfiak költői megszólaltatására válogatott idézetek formájában, históriás énekeket, népdalokat, népmeséket közöl, egykori rajzokat, metszeteket reprodukál. Nincs ennek előzménye a magyar sajtó történetében. Népi kalendáriumokban találkozhattunk hasonló törekvésekkel. Ott sem ilyen sűrített formában, inkább elszórva, szövegek.’közé tördelve. Csak a kor légkörével magyarázható a szerkesztőség kísérlete, hogy a jellegzetesen értelmiségi, színvonalas lapban ilyen, leplezetlenül didaktikus célzatú »nemzeti breviáriumot« rendszeresítsen. Nyilvánvaló, hogy ez a külsejében »iskolás« rovat okos, érzékeny és ötletes szerkesztésének köszönhette maradandó sikerét. Az egykori Magyar Nemzet hírneve közel négy évtized múltán is nem kis mértékben azonosul a rövid életű Szellemi Honvédelem emlékével.” Szabó Zoltán „szellemi honvédelme” nem lehetett tartós: a háború kitörése igen hamar óvatosabb szerkesztői politikát kényszerített ki, 1940 februárjában a rovat szerkesztője hosszú hónapokra Franciaországba távozott, helyét az ugyancsak bátor antifasiszta publicista: Kunszery Gyula vette át, a francia összeomlás után azonban a szélsőjobboldali erők szervezett támadást indítottak a Magyar Nemzet és szerkesztői ellen, s ez egyrészt Pethő Sándor visszavonulásához, másrészt a Szellemi Honvédelem önálló rovatának megszüntetéséhez vezetett. A rovat egyetlen hangsúlyosabb dokumentuma így az 1939 végén megjelentetett A Szellemi Honvédelem Naptára című kiadvány lett, ezt Szabó Zoltán rendezte sajtó alá, akinek az ország legértékesebb szellemeit sikerült mozgósítania. Itt jelent meg Babits Mihály Ezerkilencszáznegyven című nagy háborúellenes költeménye, Pethő Sándor Magyar hivatás című írása, Tamási Áron Hajnali madár című elbeszélése, és írásokkal szerepelt Móricz Zsigmond, Szabó Dezső. Márai iSándor, Kassák Lajos, Sík Sándor, Szekfű Gyula, Illyés Gyula, Cs. Szabó László, Keresztury Dezső, Veres Péter, Koaolá- nyi János, Erdei Ferenc, Ortutay Gyula, Darvas József, Csécsy Imre, Katona Jenő, Boldizsár Iván és Lengyel Balázs is. A szerkesztő a magyar progresszió antifasiszta összefogására törekedett, ezért adott teret a konzervatív reformereknek és a liberálisoknak, a népieknek és az urbánusoknak, a marxizmus és a katolicizmus híveinek Ö maga A Szellemi Honvédelem című írásában foglalta össze a vállalkozás értelmét és törekvéseit, ebben olvashatók a következők: „a Szellemi Honvédelemnek három iránya van: egyrészt ami a múltat 1080
