Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 11. szám - Makkay János: Erdélyi helynevek magyarázatai (tanulmány)
trák, akár dák eredetűek, először más nyelvek (a gót, a gepida, a hun, az avar, a bolgár, a szláv, és végül a magyar) szubsztrátumiai váltak, és csakis azokon keresztül juthattak a mai -románba. Mégpedig egy olyan bonyolult folyamat során, amelyet közvetett, vagy második rétegű szubsztrátumha való (merülésnek nevezhetünk. Mind az iiidogermaniszjtikia, mind a finnugrdsztika, mind az őstörténet esetében talán még más tudományágaknál is fokozottabban érvényes, -hogy rengeteg még a megoldatlan, sőt a valószínűleg megoldhatatlan kérdés, és tág tere nyílik a gyakran egymásnak szögesen ellentmondó hipotéziseknek. Ezek a hipotézisek azonban csak akkor ítélhetők tudományosan megalapozott feltevéseknek, ha valós források objektív elemzésén alapulnak. Nem tudjuk, hogy S. Paliga tollát mi vezette; elfogulatlan, de teljesen szabadjára engedett fantázia, vagy kitűzött rendeleteket beigazolni akaró görcsös célzatosság. A most röviden előadottakból azonban — reméljük —nyilvánvaló, hogy akármelyik lis volt a hajtó erő, alaposan tévútra vezette. JEGYZETEK 1. Magyar Nemzet 1988. április 9., 2. 1. Az MTI jelentése a bukaresti magyar nyelvű napilap, az Előre április 3-i számában először alkalmazott, . románosított helynevekre: lásd Kende Péter: Erdélyből jöttek. Budapest 1988., 78. 1. 2. Magyar Nemzet 1988. április 11., 2. 1. 3. Sorin Paliga: Thracin terms for ’township’ and »fortress’ and related place- names (azaz: Város-jellegű településre és erődítésre vonatkozó trák szavak és velük kapcsolatos helynevek), World Archaeology 19:1, 1987., 23—29. 1., Routledge and Kegan Paul Ltd. kiadásában, London. 4. V. I. Georgiev: Introduction to the history of the Indo-European languages. Sofia 1981., 117—129. 1. Az alább felsorolt, -dava vagy -deva utótagot tartalmazó erdélyi helynevek mellett itt-ott az irodalomban felmerült időnként még egy teljesen hipotetikus Decidava is, mint Déva trák-dák elődje. Georgiev térképe ilyet nem tartalmaz (i. m. 128. és 129. lapok közötti térkép), de nem találunk ilyet a dévai múzeum két kiállítási vezetőjében, illetve Románia területének régészeti térképén, valamint a rendelkezésünkre álló két bukaresti kiadású régészeti enciklopédiában sem. Sorrendben: L. Märghitan — I. Andrisom: Muzeul arheologic^Deva. H. n. 1971., és ugyanők: Muzeul arhéologic din Deva. Bukarest 1972., 33—44., illetve 24—32; E. Condurachi — V. Dumitrescu — M. D. Mátéi: Carte archeologique de Roumanie. Bucarest 1972., 11., térkép; D. M. Pippidi (szerk.); Dic^ionar de Istorie veche a Romáméi (paleolitic — sec. X). Bukarest 1976., és R. Florescu — H. Daicoviciu — L. Rosu: Dictionar enciclopedic de arta veche *a Romaniei. Bukarest 1980. E két lexikon volt a forrásunk az alább következő erdélyi -dava végződésű dák helynevek esetében is. 5. Lásd az előző jegyzetet! 6. Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára. 3. kiad. Budapest 1983.. 46. 1. és 178. 1. 7. A baszk nyelv már évezredek óta teljesen elszigetelt helyzetű, nem-ie. nyelv Spanyolország északi részének középső területein, hajdan a mainál valamivel nagyobb területen. Nyelvi hovatartozása és rokonsága teljességgel ismeretlen. Azt, hogy hasonló a helyzet az etruszk nyelvvel is, talán nem is szükséges külön említeni az olvasónak. A hatti nyelvet Kis- ázsia egy részén beszélték az i. e.. 3. évezredben (és feltehetően már korábban is), de éltek még beszélői a következő, második évezredben is, amikor a hettiták országának egyik népcsoportját — nyelvét — alkották. Egészen biztosan nem ie. nyelv, de rokonságát egyelőre szintén homály fedi, sőt ékírással rögzített és ránkmaradt, főleg vallásos tartalmú szövegeit egyelőre nem is lehet könnyűszerrel érteni. Nyilvánvaló, hogy valamilyen feltételezett őserdélyi szógyököt nem lehet e három, önmagában is bizonytalan hovatar- tozású, egymástól időben, térben és nyelvszerkezetben óriási távolságban lévő „analógiákkal” sem értelmezni, sem bizonyítani. 8. A sírkő fényképe látható az Erdély története I. kötet, Budapest 1986., 7. képes tábláján, eredetileg közölte M. Speidel: The captor of Decebal, a new inscription from Philippi. Journal of Roman Studies 60, 1970., 142—153. 1. 9. Erdély története, I. kötet, 81. 1. 10. Ugyanott 92. 1. 11. Györffy György: Az Árpád-kori Magyar- ország történeti földrajza, III. Budapest 1987., 278. 1. 12. Herman József: Új eredmények, új kérdések a román nyelvek kialakulási folyamatának vizsgálatában. Budapest 1985., 5. 1. 1. jegyzet. 13. A szubsztrátum egy idegen — általában időben korábbi — nyelvből származó ősréteg, amelyre valamely nyelv — a szu- persztrátum — rátelepül. Leginkább szókölcsönzések, átvételek mutatják, kevésbé a grammatika és a hangtan sajátságai. 1028
