Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 11. szám - Botár Attila: Apokrif aszály, Sátán se hinné (versek)
BOTÁR ATTILA Apokrif aszály Az ágon birsfanyar napok csillagokkal keverten — Elindul most a kert felém, indulok át a kerten. Máriák hava, Szűz hava: két évszak senkiföldje — kő-, szirom-, levélmorzsalék szállong, tapad tüdőmre. Kátrányoz, őrjít, meszesít férkőzve nyers velőhöz országol apokrif aszály: szomjan hal a gyümölcsös. Tó-darabok mögül kilép, balta-pofát cirógat, ágyásra birsfanyar napok, csillagok, földek rogynak. Léckapu hárfáján kezem fals, nyári dallamot ráz — bennem a kert s a kertben én: jeltelen tücsök-csontváz. Sátán se hinné egyszer valami eltűnik tűvé tesszük érte a házat matatunk ágy és polc mögött s bennünk matat a zsenge bánat nagy esőszeles ablakok tárulnak rá végtelenünkre ajtónak hitt tömlöckövek zárkózott arca hamuszürke 1021
