Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 11. szám - Z. Szabó László: Kisfaludy Károly portréja (tanulmány)
alakja volt a társaságnak és a pesti belvárosnak is. „Gyors lépésű, lógázó járásá”- val mindig feltűnést keltett a ikomótos polgárok között. Ezt még fokozta regényes öltözékével. Szerette a divatos ruhákat. Még amikor nagy nyomor szorongatta is, mint például 1818-ban, Teréz nővéréhez írott egyik levelében nagyon jellemző és leleplező a külső megjelenésére sokat adó tulajdonságának előtérbe tolakodása. Azt közli testvérével, hogy „Én az úton alig ettem, hogy csak pénzt vihessek Pestre, és annyi mégis maradt, hogy magamnak ruhát csináltassak, de bezzeg élelemre alig tart 14 napig.” Az 1818-as győri látogatásakor Terézéknél felejtette kardját. Erre csak Pesten döbbent rá; a legelső teendője az volt, hogy azt minél előbb felkéresse Pestre. Ismert író korából való a kép: frakkot és magasan a derék fölé érő pantallót viselt. Nevezetes körgallérja, mint valami hatalmas fekete felleghajtó terítette be alakját. Ám járását mindig úgy igazította, hogy a körgallér vörös selyembélése elő- elővillanjon sétája közben; meg arra is ügyelt, hogy nyitott fehér ingnyaka látszod - jón —, fiatalságát, erejét s különcségét jelezve ezzel. Maradt ránk Barabás rajzán kívül egy festmény is, Orlay Petrich Soma nevezetes képe: Kazinczy Ferenc találkozása Kisfaludy Károllyal. Ráadásul Toldy Ferenc, a szorgalmas barát e találkozást aprólékos részletességgel meg is örökítette. A jelenet — valóságos iszcéna — 1828. február 19-én játszódott le. Toldy — s mondhatjuk nyugodtan: Orlay Petrioh Soma is — így látta ezt: „Szemerénél egy négyszögű asztalnál látjuk a házigazda mellett az ünnepelt vendéget, a ház asszonyát és Bártfay László nejét. Megettük Vörösmarty áll, ezekkel beszédben, jobbra a fal felé Bártfay Kiss Károllyal, az Auróra egyik kedvelt novellistájával mulat. Az ajtó nyílik, Kisfaludy Károly lép be, barátjaitói követve. Szemere megsúgja vendégének a Kisfaludy nevét. Kazinczy feikél azon percben, melyben Toldy aggódó örömtől reszketve mondja Kazinczynak: Ez az! A két férfi kezet fog, s Kazinczy ifjabb társához — kivel ez időben az irodalmi primátust megosztá vala, szívesen — így szól: Igen tisztelt férfiú! barátságodat kérem. Összeölelkeztek.” Az ismert kép nem pusztán irodalomtörténeti pillanatot örökít meg. Azt is. De sokkalta többet mutat, amikor két világ találkozását ábrázolja. A fiatal Auróra- nemzedék, a romantikus írók csoportja a múlttal, a múltnak itt maradt vezérével találkozik. A friss erő, az új ízlés magyaros, szakállas, sötét ruhás csapata a klasz- szicisita ízlés és szellem exkluzív, szalonba illő, divatjamúlt alakjával. Igen ám! De nemcsak a Kisfaludy-hívek örökítették meg ezt a valóhan irodalomtörténeti jelentőségű találkozásit. Pesti Utam 1828 című Kazinczy-naplóban maga a széphalmi mester ,is beszámolt róla. A feljegyzés sok szempontból érdekes. Kiderül belőle, hogy Kazinczymak Kisíaludyn kívül a többiek legalább annyira fontosak voltak. Feltehetően megsejtette bennük az eljövendő korszak meghatározó személyiségeit. Aztán az is érdekes, hogy ő a találkozás színhelyét Bártfayék szalonjába helyezi. Valószínűen Kazinczynak kell hinnünk, hiszen az ő naplója az eseménynyel egyidejű; Toldyé viszont visszaemlékezés. Kazinczy bemutatása — eltérve a szokásos Kazinczy-írásoktól — a napi följegyzés frissességét is magán hordozza. „Toldy elsőként jőve, s utána Vörösmarty és Fenyéry, s az estvét ezen először most látott barátim társaságában töltém, és a Fáyéban, egy Kazinczy leány unokájáéban. Csak Kisfaludy Károlyt még, mondám és Bajzát, az édes dalköltőt. . . Az a szerencse, hogy őket is láthassam, a következő nap (február 19d) ajándéka volt; Bártfay és az ő mennyei szíve s mívelt lelke által tisztaletes Josephinája Szemerét születése napján vacsorájához várá... én együtt mentem vele Bártfayhoz, s ott éltem el életemnek egyik felejthetetlen estvéjét, éjszakáját... A Zalán éneklője és a szerény lelkű Fenyéry, valamint viszont Toldy és Bajza, a szép körben két külön kört csinálnak... Kisfaludy Károly a maga nemében szintúgy váratlan, csuda jelenés, mint testvére, Himfy, a magáéban. Előkészületek nélkül jelene meg a pályán, s már első fellépésében is nagy, páratlan. A skandált so1010
