Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 11. szám - Z. Szabó László: Kisfaludy Károly portréja (tanulmány)

Z. SZABÓ LÁSZLÓ

Kisfaludy Károly portréja

Lángészt ünnepel a világ,

S tündöklő nagyjai húnyta fölött keserg: Minket kétszeresen sanyar Égő fájdalom és nemzeti veszteség,

Mert a nagyra szülötteket Naggyá lenni kaján végzet irigyeli;

Félig kész remekek között Pályájok derekán hullnak idő előtt. . ,

(Kisfaludy Károly emlékezete)

1833-ban Vörösmarty sokadszorra is megküzdött Kisfaludy emlékévelj és akkor írt elégiájában mondott el róla legtöbbet. Nem alakját akarta megidézni. A halál támasztotta űr — Kisfaludy hiánya — még nagyon is valóságos volt számára, ám Vörösmarty keserűsége mégis általánosabb: a romantikus költő a sors teremtette kegyetlenséget s benne a magyar tehetségek sajátos tragédiáját emlegette. Lassan már ő is kezdte akkor érzeni: a magyar földön „naggyá lenni” nehéz, majd hogy nem lehetetlen, hiszen a „kaján végzett irigyeli” azt az ittélőktől. A magyar poétái sors a „félig kész remekek”-et teremtők megalázott és öncsaló útja.

Amikor Kisfaludy Károly meghalt, (leghívebb társa és tanítványa, Toldy Ferenc értesítette Kazinczy Ferencet a szomorú hírről. Toldy, a hű krónikás, természetéből adódóan szoénát látott ebben is: megeleveníteni akart és elkápráztatva megdöbbenteni. Így írt Széphalomra: „Ilyen népes temetést, ily gyászt városunk még nem látott. Minden ember arcáról a kérdést lehetett leolvasni: hol találunk pótlékot? Egy vigasztalásunk az általános részvétel, és hogy a Tekintetes Űr él még ..

És nem telt el egy év sem, amikor Kazinczyt is el kellett temetni. Szinte idekívánkoznak Kölcsey Ferenc Bártfay Lászlóhoz írt levelének figyelmeztető sorai. Igaz, személy szerint Kazinczyra vonatkoznak, de előtte háromnegyed évvel hasonlókat írt Bártfay Lászlóhoz a csekei magányos, amikor nem értesítették Kisfaludy Károly haláláról. Kölcsey, a szigorú kritikus a fájdalom pillanatában is inkább a tényleges teendőt látja: Ha őt bíznák meg a veszteség számbavételiével, akkor miként lehetne ezt összegezni? mi ,is a teendő? miként kell megfogalmazni a valóságot úgy, hogy az az igazság útját ás mutassa?

És Kölcsey pontos és igazságos. Kazinczyról beszél, de vonatkozhatna mindaz Kisfaludyra is: „Mert Kazinczy parentátorának nincs kevesebb kötelessége, mint a literatúra közelebb múlt 60 éveit eleven rajzolatban előterjeszteni, s híven kifejteni a revolúciót, melyen mind a nyelv, mind a nemzet ízlése s imívelődése oly sebes rohanással keresztülment...”

Nyelv, ízlés és művelődés.

E három terület ténylegesen Kazinczy terrénuma, de „60 éveiből” az utolsó tíz mégis inkább Kisfaludyé, illetőleg Kisfaludy és barátainak évtizede. Hiszen ha csak a nyelvet vesszük vizsgálat alá, kiderül, hogy a nyelvújítás során „a központivá erősödött irodalmi nyelvnek Pestre költöztetésében Kisfaludy Károlyé a fő- érdem”. Ezért szorgalmazta oly szenvedélyesen élete végén a Jelenkor mellett a Társalkodó című irodalmi melléklet megindítását. Azért, mert a nyélv közgondolkodást alakító erejére már első, valóságos sikerének pillanatától ráébredt, és az emberi érintkezés polgáriasuk formáit látta benne gerjedezni.

1007