Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 11. szám - WEÖRES SÁNDOR KÖSZÖNTÉSE - Varga Imre: A Mester természete prózából (esszé)
VÁSÁRI ÖKRÖSSZÍV Bika vagyok, te (h!) én vagy, én vagyok, te (h!) én vagy! Én te vagy. BEENGEDETT ■ IDEGEN Társaságban: társ. Talán. De magányban: szám. Talány: idegen. REJTETT FUVALOM, SÖTÉTSÉG Egészen halk kép. Képzelt fuvalom dermed a sötét térbe. ZÁRVÁNY-KÖVÜLET NAPFÉNYBEN; SZOMORÜ PERC Fekete a perc. Borostyánban a bogár. Átsüti napfény. AFORIZMA A nimcsben könnyen megalkuszunk és aztán már úgyse vagyunk. XEROXMÁSOLAT W.S. JÓZSEF ATTILA VÁZLATÁRÓL Nézd a repedést a városi tó jegén! Lásd, az vagyok én. SZERELMESCÉDULA Még itt sem vagyok és már messzire mentem, veled maradtam. RONGYSZÖNYEGROJT Valaki hárman egymagában bátran a körbevettt éjben. LÁTOGATÓ őszi birs-illat. Vendég jött telt kosárral? Ó, csak a szél fúj. KÉPREGÉNY-LAP A kincsen könnyen megalkuszunk és aztán majd ütlek agyon. EGYSORSOS VERS Szemednek szegzett lándzsák: csillagok. Rab vagy, én is rab vagyok.
