Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 10. szám - Gál Ferenc: Tóth Bálint: Nyiss kaput, angyal! (kritika)

put angyalból. A két pólus, melyek között a szikira ilótrejöhet. Virtuóz formák sorjáznak (disztichonok, különféle szonettek, ütemihangsúlyos és jambiikius versek), de az a feszültség, ami a Dunáról fúj a szél különböző hagyományai és a jelen között létrejön, és az erőteljes, kemény zárásban kisül, nem általános a kötetben.

Ez a statikusság, a tudat logikus folyamatainak túlzott dominanciája a megás beleérzés fölött, talán egyetlen gyengéje e könyvnek. Hogy aránytalanul sok szó esett róla, azt paradox módon éppen a kötet erényei .indokolják, lóvén így ezek sem képesek leadni teljes energiájukat. Márpedig a szilárd értékrendre támaszkodó, kritikus közéleti hang manapság ritka madár. Még ritkább, hogy olyan formakultúrával párosul, amilyennel Tóth Bálint dolgozik. Mindez nem kevesebbet jelent, mint azt, hogy a költő rendelkezik azzal a jogosítvánnyal, hogy gondolatait „testetlenül ruhátlan, rendezetlen”, vagy a megfonmáltság valamely átmeneti fokán tárja elénk. Ne csak a véleményét adja, kiérlelt nézeteit — de magát. Sokat nyerhetünk vele.

(Magvető, 1988.)

957