Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 10. szám - Gömöri György: Személyes hangú történelmi esszék (Kovács István: Hamuban csillagló gyémánt. Írások a lengyel történelemről (kritika)

ski preventív németellenes háborút javasolt francia szövetségeseinek, s csak ennek elutasítása után kötött (1934-ben) barátságii szerződést a németekkel. (Ezt aztán öt évvel később éppen Hitler mondta fel). Pilsudski ugyan nem bízott a Szovjetunió szándékaiban, de azért már 1932-ben a szovjetekkel is barátsági szerződésre (lépett. Ami a Csehszlovákiával való „rendezetlen kapcsolatot” illeti, azént némileg a csehek is felelősek voltak, korábban ők annektálták a többségében lengyel etnikumú Cie- szynt (Zaolziát), aminek visszaadásáról hallani sem akartak. Pilsudskit nem annyira külpolitikai tájékozódásáért, inkább azért lehetne elmarasztalni, hogy nem modernizálta eléggé a lengyel hadsereget — jóllehet 1933 előtt közvetlen háborús veszély még nem állt fenn Európában. S bár Pilsudski halála után, az „ezredesek” hatalma idején Lengyelország valóban közéiebb került egy olasz típusú parancsuralomhoz, nemcsak egy karizmatikus diktátor hiányzott annak kiteljesítéséhez, hanem az is, hogy Pilsudski eszmei örökségéből nem lehetett koherens fasiszta programot kialakítani ... arról nem is beszélve, hogy még a lengyel jobboldal is konzekvensen németellenes volt, nem úgy, mint Magyarországon.

Több tanulmányt szentel Kovács István két felkelésnek — a varsói gettó 1943- as és Varsó egy évvel későbbi felkelésének. Az elsőt Kazimderz Moczarski és Hanna Krall könyvei alapján igyekszik rekonstruálni. Moczarski (azóta ímiagyiarra is lefordított) könyve, a Beszélgetések a hóhérral, egyedülálló körülmények között született: a német megszállók ellen harcoló Honi Hadsereg egyik vezető tisztjét 1945-ben az új hatóságok letartóztatták és életfogytiglani börtönre ítélték, sőt 1945—51 között celláját két náci háborús bűnössel kellett megosztania. Egyikük, Jürgen Stroop SS- tábomok (később felakasztották) őszintén elmondta Mocza-rskinak a varsói gettó felkelésével kapcsolatos, elég gazdag emlékeit. A gettót a németek 3—4 nap alatt próbálták felszámolni, de a Zsidó Harci Szervezet néhányszáz gyengén félfegyverzett harcosa azt 28 -napig tartotta a német és lett SS-fcaton-ák -túlerejével és nyomasztó fegyveres fölényével szemben. Tizenöt hónappal később, a varsói felkelés id/ajén a dráma megismétlődött; azzal a különbséggel, hogy az egyenlőtlen küzdelem a felkelőkkel ezúttal hatvanhárom napon át tombolt.

Amit Kovács István a varsói felkelés kiro-bbantásán-ak politikád hátteréről elmond, azzal lényegében egyet -lehet érteni. A londoni kormány által irányított földalatti Honi Hadsereg azért (tartotta fontosnak a felkelést, hogy már „felszabadított” Varsót tudjon átadni a (közelgő szovjet csapatoknak. Ha ez sikerül, vélte a parancsnokság, a nam-kqmimunista erőknek döntő szava lehet a felszabadulás utáni politikai berendezkedésben. Ez az elgondolás azonban illúziókra épült, s a felkelés anyagi feltételei sem voltak kedvezőek. Amikor „Man-ter” ezredes rémhírét arról, hogy a Visztula jobbpartján már szovjet tankok jelentek meg, Bór-Komorowski tábornok és munkatársai elhitték és jelt adtak a felkelés megkezdésére, roppant kockázatot vállaltak. Vajon a harc során elpusztult tízezrek igazolták ennek az egyszerre hősies és eszeveszett vállalkozásnak a kockázatát? Kár, hogy Kovács István csupán azt szögezi le, hogy a felkelés „példátlan nemzeti tragédiává” lett, de nem ír annak lefolyásáról, illetve arról, mennyiben járult hozzá Sztálin késlekedése, s a felkelés kezdeti stádiumában tanúsított ellenségessége ehhez a lengyel tragédiához. .(Különben magyarul megjelent Miron Bialoszewski kitűnő élménybeszámolója, a Napraforgók ünnepe, ami a polgári lakosság szempontjából számol be az 1944-es felkelésről).

A varsói felikelés emberi drámáival foglalkozik a Csatorna című Wiajda-film elemzése, -amelyet egy itenjedieilmas, kötetzáró esszé követ, a „lengyel fiíimiskodáról” (főbb alakjai Wajda, Munk, Kawalerowicz voltak). Ebből nem csupán az látszik, milyen alaposan ismeri Kovács István az újabb lengyel filmeket, hanem az lis, milyen élvezetesen tud írni erről a szakterületétől eltérő (témáról. Bár ő „a lengyel filmiskola csúcsteljesítményének” a Máter Johanna c. filmet tartja, mégis úgy hisz- szük, legnagyobb hatású filmjük Wajda Hamu és gyémántja volt. Amihez még hozzá lehet tenni (Jan Blonskival -egyetértésben), hogy igen nagy a -minőségi különbség And-rzejewski regénye és a -belőle készült Wajda-film -között — a film javára!

Tárgyilagos megközelítésű, információkban gazdag, helyenként szépírói eszkö951