Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 10. szám - Salamon Konrád: Mozzanatok a népi-urbánus vita történetéből (tanulmány)
désnek viszont szabad utat adott, így a megjelent lapszámok a szerkesztői szándékhoz képest rossz irányba torzultak. A zsidókérdésben tapasztalható elfogultságukon a mesterükként tisztelt Szabó Dezső sem tudott változtatni, akinek Az antijúdaizmus bírálata című, 1938 májusában megjelent írásából elsősorban azt a következtetést vonták ile, hogy a „germán veszély és a zsidó veszély az a kettős baj, ami egyformán elpusztítással fenyegeti a magyarságot.”611 Nem vették észre, hogy Szabó Dezső a készülő zsidótörvény idején, az Ausztria náci megszállásával előállít új helyzetben eljutott annak felismeréséhez és kimondásához, hogy a „két veszedelem” közül immár a német a „halálosabb”.67 Az említett írásokat nem menti, hogy egyes zsidó csoportok — hasonlóan a (magyar uralkodó körök többségéhez — érzéketlenek voltak a magyarság sorskérdései iránt, s ném mentség az az indokolt kérdésfelvetés sem, hogy egy identitási zavarokkal küszködő réteg vállalhat-e vezető szerepet egy olyan nép életében, amelynek hagyományaival és észjárásával ne(m tud maradéktalanul azonosulni. A Magyar Élet és a Magyar Üt szélsőséges cikkei természetesen nem segíthették elő a nézeteltérések tisztázását, de nem azért, mintha az egyes zsidó csoportok vagy személyek bírálata eleve antiszemitizmus lenne. Egy egészséges társadalomban minden és mindenki bírálható. Azonban a zsidókérdésnek az adott korszakiban, az említett módon és hangnemben való feszegetése antiszemitizmussá vált, s alkalmassá 'arra, hogy a népi mozgalom e fiatalabb képviselőinek tevékenysége nyqmán az egész népi mozgalmat .az antiszemitizmus gyanúj árba tehessen keverni. Gombos Gyula — a huszadik századi magyar esszéirodalom egyik kiemelkedő alakja, a zsidókérdésben joggal bírált Magyar Üt szerkesztője és néhány ugyancsak bírálható cikk szerzője — évtizedek távolából így vetett számat a történtekkel: „Olyan alapvető eszmék, mint egyrészt a nemzeti gondolat és a kereszténység, másrészt az európaiság és a haladás lassanként csak az ő igényeikhez szabott értelmezésben voltak érvényesek. Aki másképp értelmezett: tévelygett, könnyen árulónak minősült. S amíg a bennszülöttek legjobbjai már-már beteges önkínzással ostorozták a maguk fajtáját... a beolvadók a fejlődésnek azokat a visszásságait, melyek előidézésében nékik 'is részük volt, magukra nézve sohasem, tették kritika tárgyává. Sőt másoktól sem viselték el a bírálatot.” De egy „szerencsésebb fejlődés is ott volt a .lehetőségek közt. Mert kezdettől fogva voltak s .az idő múltával egyre számosabban, akik ki tudták magukat oldani e külön szolidaritás kötelékéből.” Akik felismerték, hogy egy néphez csak sorsának vállalásával lehet tartozni. „Ezt vállalni és így tartozni hozzá sohasem vér kérdése, hanem erkölcsé. S az volt a magyarsághoz való tartozás is mindig. Azok, akik a maguk felsőbbrendűségének rabjai voltak, s akik csak szerzésben és hatalomban tudtak gondolkozni, eddig az erkölcsig nehezen jutottak el. De eljutottak számosán a szellem emberei közül: művészek, írók és tudósok. S ki ne őrizne emlékeiben drága névteleneket, német származásúakat és zsidó származásúakat egyaránt, kinek hűsége és áldozata mellett, mely sokszor magába foglalta az élet föláldozását is, mindenkor törpének kell ereznünk magunkat.”68 JEGYZETEK 1. Szilárd József: Ű) harc előtt. Kelet Népe, 1939. 7. 4. 2. Illyés Gyula: Az író hűsége. Nyugat, 1939. 2. 69—72. 3. Veres Péter: Válasz Pór Jánosnak és társainak. összetartás, 1938. dec. 25. 8. 4. Tóth Gáspárné falusi asszony levele Veres Péter tekintetes úrhoz. Uo. 1939. jan. 8. 4. és: Pár szó Veres Péterhez és kérdés, melyre egyenes választ várunk. Uo. 7. 5. Darvas József levele Veres Péterhez. Veres Péter hagyaték, Magyar Tudományos Akadémia, Kézirattár, Ms 5493/11. 6. Veres Péter: Az írók és a mozgalom viszonya. Népszava, 1939. febr. 5. 9. 7. őszinte sorok Veres Péterhez. Uo. 1939. márc. 5. 16. 8. K. I.: hévéi Veres Péterhez. Uo. 1939. febr. 23. 7. 9. Kővágó Pál: Válasz K. I.-nek. Uo. 1939. márc. 2. 10. 10. Uo. 11. Veres Péter hagyaték, id. h. Ms 5493/11. 12. Uo. Ms 5493/13. 13. Uo. Ms 5497/185. 14. Révai József: Néhány szó Veres Péterhez. In: Révai József: Válogatott történelmi írások. Bp. 1966. II. 157—164. (Eredetileg: Szabad Szó, Párizs.) 15. Révai József: A kakukktojás és az elefántcsonttorony. Id. kiadás, II. 171. (Eredetileg: Üzenet, Párizs) 16. Oláh György: Az irodalom „vaskora” és a fajvédelem. Egyedül Vagyunk, 1939. 1. 3. 942
