Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 10. szám - Salamon Konrád: Mozzanatok a népi-urbánus vita történetéből (tanulmány)

tak hajlandók (tévelygéseiket. E lekezelő megértés után Gereblyés szemrebbenés nélkül szorgalmazta a „haladó magyar szellem erőinek együttműködését”, mert e rendkívüli időkben „az emberséges szellem egysége elengedhetetlen.”23

Nyilvánvalóan „az emberséges szellem egységét” akarták szolgálni azzall is, hogy Révai József Marxizmus és népiesség című munkájából a legkomolyabb kifogásokat tartalmazó fejezet közlését tartották időszerűnek, mely a népiek „fasiszta fertőzésének veszedelmét” tárgyalta. Révai szerint ugyanis: „Aki a szocializmust a prdletár osztályharcoal való kapcsolatától meg alkarja .szabadítani’ és a parasztság - gai alkarja összekapcsolni, aiz kettévágja minden valóságos társadalmi erővel való reális kapcsolatát és az ,egész társadalom’ osztályok felett lebegő programjává változtatja.”24 A népiek azonban nem akarták a szocializmust a proletár osztályharctól „megszabadítani”, viszont összekapcsolták azt a parasztság ügyével is. Azzal nem zárták ki a munkásságot, ha úgy látták, hogy a szocializmusban egyaránt helye van a két nagy dolgozó osztálynak mint egyenrangú szövetségesnek, és a paraszti elképzelések erőteljes hangoztatásával visszautasították a munkásság egyeduralomként értelmezett vezető szerepét. Ezt tartotta Révai elfogadhatatlannak s a népiek szocializmus-elképzelésének „osztályok felettivé” nyilvánításával lehetőséget teremtett arra, hogy kijelenthesse: ez őkét „veszedelmes szomszédságok felé sodorja. Mondjuk ki magyarán: paraszti demokratizmusukat a fasiszta ideológia fertőzésének szolgáltatja ki.”25

Ezt az „ideológiai fertőzést” azonban nehéz volt bizonyítania a demokratikus szabadságjogokat és a társadalmi igazságosságot határozottan képviselő népi elképzelésekben. Révai tehát a népieknek a nemzeti mibenlét megválaszolatlan kérdéseivel foglalkozó, útkereső, így tévedésekkel is terhes megállapításait vette elő, hogy az ezekből kiragadott példák után a Márciusi Front 1938-ban újrafogalmazott 12 pontjáról is kijelentse: „A program e fogalmazásában érezni a kételyeket, a belső vívódást, sőt a nem egészen leküzdött vonzódást is a fasiszta ideológia .népies’, .közösségi’, .szocialista’ elemeihez, az .osztálynélküli társadalom’ ígéretéhez.”26 Azt azonban nem árulta el, hogy konkrétan miben látja e program megfogalmazóinak (Donáth Ferenc, Erdei Ferenc, Fája Géza, Illyés Gyula, Kovács Imre, Sárközi György) „nem egészen leküzdött vonzódását” a fasizmushoz.

E külföldön megjelent, igaztalanul leckéztető cikkeket a hazai nem kommunista baloldal minden irányzata visszautasította. Jól szemlélteti ezt a Szép Szó felháborodott válasza a „Párizsban élő magyar dezertőrölk harcos, sőt osztályharcos lapjának” utasításaira és rendreutasításaira: „Gyere vissza — írta K. Havas Géza Gereblyés Lászlónak — minden meg van bocsátva. És ha itt, régi kávéházunfcban, a Hitler- és Mussoiini-tér közt harcolsz, korholsz és erkölcsi példával szolgálsz, talán még vitatkozni is fogok veled. Csak üzeneteket ne küldj többé: az nem érdekli a címzetteket.”27

K. Havas Géza természetesen nem a népieket ért támadások miatt háborodott fel. ö ugyanis a Szép Szó körül csoportosult írókkal együtt az ún. urbánus táborhoz tartozott. Ez esetben az urbánus jelző csak a népi-urbánus ellentétpár második tagját alkotó csoport megjelölésére szolgál, melynek résztvevői általában a munkás- mozgalom és a polgári baloldal táborából kerültek ki. Legfontosabb ismérvük, hogy fenntartással vagy ellenszenvvel fogadták a népi mozgalom törekvéseit, mindenekelőtt annak nemzeti, sajátosan magyar tartalma miatt, amelyet idejétmúlt, sőt zsidóellenes megnyilatkozásnak is tekintettek és a nemzetiszocializmussal rokonítottak. E felfogást általában a magyar munkásmozgalom is osztotta. Ugyanakkor az urbánusok élesen vitatkoztak a kommunistákkal is, a népiekhez hasonlóan elutasítva azok proletárdiktatúra-felfogását, mint az emberi és polgári szabadságjogokat, azaz a demokráciát veszélyeztető elképzelést. De nem értettek szót a népiekkel sem, mindazok ellenére, hogy 1937—38-ban sorra jelentek meg a Márciusi Front állásfoglalásai iaz alapvető demokratikus szabadságjogok, a népi demokrácia mellett. A munkásmozgalom és a polgári baloldal egyes hazai és külföldi képviselői ezt eleve félremagyarázták: „’Le a demokráciával!’ — ezt nem ajánlatos mindjárt első jelentkezéskor bemondani. A fasizmus ehelyett például azt mondja: ,Népi demokráciát!’ —

934