Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 10. szám - Kovács istván: "Arad pedig..." (esszé)

ban fájó szívvel emlékezik vissza egy Hofman nevű lengyel tüzértisztre, akit a fent említett napon terített le az ütegét elárasztó ellenséges kantácszápar.

Józef Wysooki, kihasználva a lengyelek december 14-i helytállásániak visszhangját, a légió egyesítését sürgető beadvánnyal fordult Kossuth-hoz. A karácsonyi ajándékként kézhez kapott válasz így hangzott:

„AZ ARADI LENGYEL LÉGIÓ PARANCSNOKÁNAK.

A lengyel légiót az események sürgető szüksége osztotta szét, így egységei oda kerültök, ahol éppen legnagyobb volt a veszély. Vitéz helytállásával bizonyítékát adta, hogy effajta küldetésének megfelel! Mindazonáltal biztosítom a légiót arról, hogy mihelyt pillanatnyi nyugalom támad, egységeit összevonjuk és jeles magaviseletének megfelelő állapotba hozzuk. Lengyelhon -mindegyik hős fia átmenetileg marad azon a földön, mit vitézségével már megszentelt, s ha majd e föld szabad lesz, testvéreihez siet, és dicsőségesen hű marad ezen oly szépen kezdett élhivatottságához.”

A légió vitézségét elismerő válasz a puszta ígéreten kívül konkrét intézkedéssel nem kecsegteti Wysockit. A címzés mégis, mintha szemléleti változást mutatna. Kossuth -nem magyar—‘lengyel csapatról, nem Wysocki-zászlóaljról, -hanem -lengyel légióról beszél. Mi több, egységes lengyel légióról, arait csak „az események sürgető szüksége osztott szét”. Igaz, a címzés -topográfiailag rögzíti, dokumentálja ezt a szétszóródást: „... aradi lengyel -légió...”, -mintha annyi lengyel légió létezne, ahány lengyel egység -az ország különböző pontjain szolgált.

920