Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 10. szám - Nemes Nagy Ágnes: Verselemzés (Csokonai Vitéz Mihály: A Magánossághoz) (esszé)
Ez a remek kép, ez a sebes villám setétes éjjel,, ahogyan váratlanul belecsap a szövegbe, ez már a romantika villáma. A későbbi, romantikus életérzésnek korai felvillanása a 18. századi versiben. A semmiből világokat teremtő poétái, egyáltalán szellemi erő: ez az, amit Csokonai legerősebben, legaktívabban állít ebben az önvigasztaló versében, és valóban, ez a legerősebb orvosság a magány ellen, a magány által. Itt derül ki, hogy a búsongó elégia önérzet-vers is; a költő mélyen jogosult és állandóan megsértett, semmibe vett, megtiport önérzete itt fölemeli a fejét. Ez a gondolat; a semmiből új világot teremteni, talán itt fogalmazódik meg először magyarul. Később nagy utóélete lesz: Bolyai is így fogalmaz: a Semmiből új világot teremtettem; Babits verse Bolyait idézi: Én, boldogolván azt a madarat, ki kalitjából legalább kilátott, a semmiből alkottam új világot,... S van itt a villámkép mellett, attól mintegy elhomályosítva egy másik kép is, amit érdemes megszemlélnünk. ... csupán te tetted / Naggyá az olyan bölcseket / Kiknek határtalanra terjegetted / Testekbe kisded lelkeket... — A testben még kisded, még kicsiny lélek a szellem ereje által mintegy kitör a testből, a bőr pórusain át kicsap és szétterjed, határtalanná, kozmikussá növekszik. Az embernek ez a végtelenbe terjedése, sugárzó erőközponttá válása, már nem is annyira 18. századi, mint 19. századi, sőt még későbbi, kozmikus arányú képzeteket keltő. Ez a versszak ia versnek egyik magaspontja, a magány aktivitásának felsőfoka. De vannak itt más magaspontok is. Szó esett már a világ nyüzsgésének elítéléséről, mint a vers egy motívumáról. A nagyuraknak, a kastélyoknak, a gonosz tülekedésnek a kritikája ősi európai hagyomány, már az antikvitás is tele van vele. Igaz, ez a 18. században nagyon is fölerősödik, új gyújtóanyaggal telik meg, elvégre 1798-ban vagyunk, a francia forradalom, és itt, helyben Magyarországon, a Martinovics összeesküvés felszámolása után. A versnek tehát ez a hagyományos, klasszicizáló, klisészerű rétege égető, aktuális politikai kérdést érint és biztosak lehetünk benne, hogy a kortársak úgy is olvasták, mint aktuálpolitikát. A mi számunkra ez az aktuális sáv a versből előhívandó. Rá kell függesztenünk a szemünket a dátumra — 1798 —, hogy világossá váljék előttünk is a vers sokrétűsége, politikai célzásainak kényessége, és az a személyes, időszerű érdekeltség, amely a költőt ehhez a versréteghez is hozzákapcsolta. Nem kell azonban a történelmet előszólítanunk, egy idevágó, híres hasonlat olvasásakor. Milyen is tehát a hatalmasok tülekedése? „Lám, mely zavart lármák között forognak / A büszke lelkek napjai, / Kőről kövekre görgőnek, zajognak, / Mint Rajna bukkanásai. —” „Miint Rajna ibuikkanásaii.” — Aki valaha olvasta a verset, ezt nem felejtette el belőle. Nagyszerű kép, annak éllenére nagyszerű, hogy nem Csokonai tapasztalatából való, hogy is láthatta volna a Rajnát? Nyálván olvasmány-élmény alapján rajzolta bele versébe ilyen élesen, feledhetetlenül a sziklás med- rű folyó görgetegeit, s tette fontosabbá a hasonlatot a hasonlítottnál. Hja, akinek szeme van, az mások betűi közt is élesebben lát, mint a vaksik színről- színre. — És nemcsak a kép remek itt, hanem a szó is. Az a „bukkanásai”. Ne feledjük: még nincs kész az új magyar irodalmi nyelv, a nyelvújítás, csak ezután kezd majd igazán forrni-pezsegni, majd ha Kazinczy kijön a börtön911
