Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 10. szám - Thiery Árpád: Búcsú Freytágéktól (regényrészlet)
— De minek? — Hogy célba érjen. — Sose fog lefektetni — nyomta el Kis Ágota határozott mozdulattal a cigarettáját. Félig sem égett. Frankra pillantott. — Nem a zsánerem. — Hány éves? — kérdezte Frank szemtelenül. Kis Ágota nem jött zavarba. — Ötven. De hatvannak látszik. — Hol szedte össze? — A rokonság mutatta be. Figyelte Frank arcát. Töltött a poharakba, majd tovább figyelt. Megfordult a fejében, hogy elmondja: :a nyáron egy hétvégén a barátnőjével átutaztak Kolozsvárra a doktorhoz, két napig sütöttek, főztek, kitakarították a lakását, elmosogattak, kimostak. Végül letett arról, hogy szóba hozza Frank előtt ezt a félig sikerült kirándulást. — Csak ne volna Ilyen kimért — fordította el bosszúsan a fejét. Megcsörrent a telefon. A legjobbkor. Kis Ágota nem kapta fel rögtön a kagylót. Kivárt négy csöngetést. — Vidékről hívják — állapította meg Frank a hosszú csengetésekből. — Halló, tessék ... Kis Ágota a füléhez szorította a kagylót. Arcán zavar és nyugtalanság. A hangja elbizonytalanodott. Érezhető volt: nem minden kockázat nélkül válogatja a szavait. A vonal túlsó végéről feltehetően ez a szó hangzott el, gondolta Frank: „Indulok”. — Nem, nem! Csak egy nő tud ilyen ijedten tiltakozni. Franknak az is feltűnt, hogy Kis Ágota kínos gonddal kerüli a megszólítást. — Tegezi vagy magázza? — tűnődött magában. — Mondom, hogy késő van! Fáradt vagyok. És álmos! ... Nem, nem ígértem meg! El se hangzott! Reggelig se mondhatok mást! — csapta le Kis Ágota a kagylót. Ártatlanul nézett Frankra. Mintha csak most vette volna észre, hogy ott van. — A barátnőm a szomszédból — sóhajtott fáradtan. Frank hallgatott. — Hazudik — gondolta —, de mi szüksége a hazudozásna? ... Egyszerre kényelmetlenül hosszú lett az idő, amit eddig Kis Ágotánál töltött. Már elfogadható magyarázat se volt, hogy miért jött ide. Felállt. Kis Ágota nem kérdezett, nem marasztalta. — Rosszabbul is alakulhatott volna, gondolta. Ha Kuti Bálint a telefonkagylót letéve azonnal autóba ül, és nem fél túllépni a sebességhatárokat, akkor fél óra múlva megérkezik Érdről. Az előszobában készségesen fölsegítette Frankra a bőrkabátot, a kalap karimáját a könyökével gondosan letörölte. Frank Imeglepetésében tiltakozni is elfelejtett. Mielőtt föltette a kalapot, megállt Kis Ágota előtt. — Talán nem is a nő érdekel benne — nézett rá tűnődve —, hanem valami más, talán ha író volnék, tudnám a biztos választ. .. — A gyertyát ne felejtse — simogatta meg gyöngéden Kis Ágota arcát. — Máskor is eljön? — Ha hív ... Frank úgy vélte: a körülményekhez képest a legtökéletesebb választ adta. Nyugodt volt. Elégedett. Sőt bizakodó, mint aki komoly gondoktól könnyebbült meg. Felhőtlennek tűnt az élet. Nem tudta, hogy postán van már a gyászjelentés Farádi Károlyné, született Feldmiann Klári haláláról. Meghalt az első nagy szerelem. S vele együtt minden, amire azt lehetett mondani: múlt. (Vége) 905
