Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 1. szám - Kovács István: Wiesław Paweł Szymanski: Órák helyett percek (kritika)

KOVÁCS ISTVÁN Wieslaw Pawef Szymanski: Órák helyett percek Napjaink Lengyelországénak legnépszerűbb olvasmányai közé tartoznak azoknak a történelmi személyiségeknek az életrajzai, emlékiratai, politikai, közgazdasági trakt- tátumai, akik a XIX. század lengyelségének históriájára valami módon befolyással voltak. Hozzá kell tennünk, hogy vállalt szerepüket esetenként nem lehet erkölcsi­leg egyértelműen megítélni. Főként, amikor politikusokról, politikai gondolkodók­ról van szó. Olyanokról, mint például Ksawery Drucki-Lubecki herceg, az 1820-as évek Lengyel Királyságának pénzügyminisztere, legfőbb gazdasági szakembere, aki a pénzügyileg szétzilált országot gazdaságilag néhány év alatt rendbe tette: utakat épített, középületeket emelt, „várost rendezett”, bányákat nyitott, gyárakat hozott létre, megalapította a kapitalista fejlődést segítő Lengyel Bankot, ö még a lengye­lekkel szemben kifejezetten ellenséges I. Miklós cárt is képes volt olyan engedmé­nyekre rávenni, amelyek végeredményükben a lengyel nemzeti érdekeket szolgálták. Emellett azonban energikusan fellépett a nemzeti függetlenség kivívását hirdető konspirációs mozgalmak ellen. Arra törekedett, hogy az ország elkerülje a fegyve­res felkelést, amely meggyőződése szerint, pusztulását okozza, hiszen az elkerülhe­tetlen bukással járó megtorlás felszámolja a nemzet fennmaradását szolgáló poli­tikai, kulturális és gazdasági intézményeket. Wieslaw Paweí Szymanski, a kitűnő krakkói irodalomtörténész és esztéta a múlt század első évtizedeit választotta debütáló művének, „monológ-mozaikos” re­gényének időbeli keretéül. Könyvének öt főhőse van: I. Sándor cár — (1815-től len­gyel király) — Novoszilcov szenátor, a cár később teljhatalmú varsói megbízottja, Adam Jerzy Czartoryski herceg, a cár egykori barátja és munkatársa, az 1831-es szabadságharc Nemzeti Kormányának elnöke, majd a lengyel emigráció legenergi- kusabb és legbefolyásosabb vezetője, Joachim Lelewel történészprofesszor, konspi- rátor, a Nemzeti Kormány radikális itagja, valamint Ksawery Drucki-Lubecki her­ceg, a lengyelek Széchenyi Istvánja. Mindegyikük bizonyos pontokon, események ré­vén egymáshoz kapcsolódó valós történelmi személy. Az egyén szándékai és tettei alkotják Szymanski könyvének mozgató pólusait. A szándékot miként változtatja meg a hatalambirtaklás, a környezet, a tradíció? Lehet-e mind szabadabb mozgást biztosító liberális politikát folytatni egy ereden­dően zsarnoki hatalmi szerkezet traverzei között? Adhat-e önállóságot egy hódító impérium a meghódítottalak? Adományozhat-e alkotmányt uralkodó, ha eredendően ellensége minden alkotmánynak? Felléphet-e a nyelv védelmében, ha alkalmasint el akarja azt venni? És így tovább. Sándor cár, az idegbajos II. Pál cár fia, akinek szere­pe volt a Napóleonnal kokettáló apja meggyilkolásában, a pétervári udvarban barát­kozott össze az ifjú Czartoryski herceggel. A cárevicsnek ez utóbbi ajánlotta be No- voszilcovot, a tehetséges orosz középnemest. Történelmi tény, hogy mindhárman lel­kes hívei voltak a liberális eszméknek, s azok szellemében tervezték a birodalom át­alakítását ... Amikor Sándor trónra lépett, külügyminiszterévé tette Czartoryskit De a fel­adatsor sokkal bonyolultabbnak bizonyult, mint azt a „hatalmon kívül” gondolták. A reform nem csupán az uralkodón múlott, hanem hatalmának közvetlen támasza­in, családi és társadalmi környezetén és persze szövetségeseinek érdekein. (Napó­leon félelmetes gyorsasággal terjeszkedett Európában). Hogyan tehetett volna Sán­dor bármit is a lengyelek érdekében, ha polonofil intézkedéseit az udvar rosszallot­91

Next

/
Oldalképek
Tartalom