Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 10. szám - JUHÁSZ FERENC 60 ÉVES - Kabdebó Lóránt: "Viselni a kegyelmet" (Juhász Ferenc újabb költői korszaka) (tanulmány)
KABDEBÖ LÓRÁNT „Viselni a kegyelmet” JUHÁSZ FERENC ÜJABB KÖLTÖI KORSZAKA Az is nagy teiljesitmény; ha klasszikus nagyságrendű költő tartani tudja irodalmi rangját, pályája ívét sajátos logikájával folytatja tovább. Nagyobb bátorságot feltételez úgy tovább alakítani ezt a pályaívet, hogy még volt híveinek jórésze is megkérdőjelezi az újabb műveket. Az pedig meglepetésszámba mehet, ha ilyen, látszólag vesztes helyzetben olyan mű születik, amely a világirodalom legújabb törekvéseinek szintjén teremt egyedi jellegű remekművet, egyben modell-értékű művészi megnyilvánulást. Juhász Ferenc konok következetességgel teljesítette pályaíve újabb szakaszát, végül legújabb művével, a Fekete Saskirály című époszával pedig túl ezen: olyan művet hozott létre, amelynek alakuló motívumai szinte „a levegőben voltak”. Prózai, költői és elméleti művek jósolták, keresték, várták. Az első posztmodem költői műremek ott született meg, ahol nem is remélték. A maga egyediségében is korszakos jelentőségű. A Juhász-életmű logikája: a lényeg keresése. Vélte ezt feltalálni a történelmi változás leírásában, a külsődleges történet költői utánamondásában. Hasadt utóbb ez a 'történelem, nagy rianással, osztódott babonás pokolra és az eszme fennsőbb ideál világára. Lehetett minta Dante, és közvetlen példa a beteljesüléstől poklokon égő Ady Endre. Ha pedig a történelmi megdicsőülés önnön poklára utalt vissza, kíváncsi lett — Ady példájára — az egyes ember hogyan viseli ezt a megpróbáltatást: a világ végezetén vagy feladata, király-maga ellehetetlenülésekor, önkéntes halottak, önpusztító életek erdejéből igyekezett kivágni magát. Vitatkozott reménytelenül, reményt szimulálva. A személyiség útja a derűihöz csak úgy vezethetett, ha felfedezi azt az állapotot, amelyben „a világnak ellentéte vagy”. A történelemrfiel, a személyes pokoljárással szemben a másság varázsát. A másik világot kezdte kidalolni, amelybe a valóság elemei csak kísérteni járnak. Vendégségét a derű szigetén, ahol az egyes ember feltöltekezhet ia világ pokla ellenében. De ki ez az egyes ember, és mit jelent a világ pokla? A személyes létezés mindennapi derűjét kiküzdhette, csak a lényeg meghatározása csúszott ki a kezéből. Véletlen ez, csak személyes teljesítmény (érték vagy zsákutca), — vágy éppen ebben a feloldatlanságban olyan feloldhatatlanság ölt testet, amelyet fel lehet mutatni valamely .esztétikailag megoldható alkotásban? A költő elindul önmagában létezése meghatározottságának keresésére. A belső mag, a lényeg megfogalmazására. Mindez hagyományos feladat maradna. Ámde ha a külvilágban megtalálta a pokollal szembeni ideális másságot, önmagában ennek épp ellentétével találkozik: a pokoli mássággal. A meghatározhatatlansággal, az anyagot azonnal felbontó ellenanyaggal, a létezést megsemmisítő ellenléttel, a kimondható emberi cselekvést, a küzdelmet (a hagyományos cselekményt) megkötő kimondhatatlan ellenerővel. A leírható emberi léttel szemben a kimondhatatlan bomlással. A Juhász-pálya eddigi eszménye, az épülés itt ellentétével szembesül, amely mindent lehetetlenít. Az ellentéttel. Az értékek megsemmisülésével. Amely benne munkál a világegyetemben éppúgy, mint az emberi történelemben és a személyes sorsban. Találkozott egy közeggel, mely megnevezhetetlen, kifejezihetetlen, felmutat- hataitlan: mégis létezik, van, hat, ereje minden valóságos vonatkoztatási pontot befolyásol. Mégsincs lokalizálható helye, sem a fizikai világban, sem a történelemben, sem a személyiség alkatában. A nyelv által befogható dimenziók között meghatározhatatlan. 870
