Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 10. szám - Paksy Ágnes: Kapcsolódások II. (tanulmány)
4.2. A szerkezetelemzés szempontjából a talán legfontosabb elvont forma az arány. Eredetét tekintve az ember és a világ értelmes munkával kivívott egyensúlyállapotának a minősége. (Lukács 1965. I. 264—283). Létezésmódja szerint a művészi arány „olyan fokozatiság és hierarchizáltság, melyet valamely feszültség (...) éltet, s amely a szüntelen valamivé válás látszatát kelti.” (Szegedy- Maszák 1974) A feszültség forrása, mint láttuk, az élet szép, rút, tragikus, komikus stb. minősítése—minősülése, amely .mindig etikai-filozófiai (s ezen keresztül politikai) minősítés-minősülés is. Az adott világ jövő felől megértett és megítélt (Schiller 1794) esztétikai minősége az azonos mérték, amely a mű részeinek egymáshoz és az egészhez való viszonyában, belső tagolódásában, foko- zatiságában és hierarchizáltságában érvényesül. A görög művészet és gondolkodás ismeretében természetes (Schadewaldt 119), hogy a görög tragédiában a leggyakrabban megvalósuló arány a szimmetria, „a részek egymáshoz és az egészhez viszonyított arányossága.” (Szilágyi J. Gy. 1978. 280.) Ismert, hogy a teljes szimmetria, a tökéletes szabályosság a szervetlen, a mozdulatlan sajátja. (V. ö. Lukács 1965. 1. 264—283; Lőwy; Weyl.) Az abszolút szimmetria a tragédia szerkezetében is ritka és különleges jelentésértékű, mint pl. Kratos és Bia tükörszimmetriája a Prométheusban. Az ellentét által megfeszítetten — s mint a khiazmus értelmezésénél láttuk, mozgásban — érvényesül a szimmetria az anititétikus erők viszonyában. Jelentéssel teli példa rá a Leláncolt Prométheus, amelyet térszerkezetében a fent és a lent, értékszerkezetében pedig a zsarnok és a szabad ellentett szimmetriapárja határoz meg az azonos — de ellentett előjelű — célért: a világ rendjéért ( τχνΛιος αρμονίαν 5551) vívott küzdelemben. Kontrasztos szimmetria, valósul meg Sophoklés jellegzetes alakpárjaiban. Ilyen pl. Aias és Teukros szimmetriájukban pl. keresztszerkezetes kontraszt van individuális jellemzőik (a hírnév tisztességéért a szép halált vállaló hős — e tett érvényességét kiküzdő fattyú) között és megfelelés a vágyott érték (a timé) védelmében. Ellentét és fokozás által elevenedhetik meg a szimmetria egy-egy mű szerkezetében. Sophoklés Elektrájában pl. két ellentett értékű, fokozást alkotó helyzetsor bilaterális szimmetriája epanodosszá szerveződik az 1. és 2. ep-ban. Az első csúcspontja Elektra igazságának a győzelme a Klytaimnéstráé fölött, a második mélypontja Elektra teljes leverettetése Orestés halálának álhíre által. E bilaterális szimmetriát harmóniába oldja a 3., 4. ep. és az exodos (újra csak hármas) fordulatán át bekövetkező szerencsés sorsfordulat. A tragikus áldozat: az igazságért való szenvedés hűsége árán kiküzdött harmónia — maga a szépség — jelenik meg a szerkezet tiszta és gazdag tagolódásában: a spirális ívet alkotó, háromszor hármas osztású szimmetriában. Ezért láthatja benne Lesky a szépség antik harmóniaelvének legtisztább drámaköltészeti megvalósulását, (i. m. 152—157) A szorosan vett (tengelyes, középpontos stb.) szimmetrián túl felfedezhetők egy- egy műben tágabban értelmezett szimmetriák is: szimmetriapontok — „ellentétes erők feszítőpontjai.” (Devecseri 30) Ilyen ellentett szimmetriapont az Oidi- pus király kezdőhelyzetéhez képest a záró: a prologosban és a parodosban a város pathosa, az exodosban az azt előidéző s most feloldó királyé történik. [Ha csak nem tekintjük szimmetria/tengelynek a művet felező 766. sort, amelyben Oidipus az egyetlen tanú, a szolga visszahívását kéri Iokastétól. Az arányok ellene szólnak: az exodos (308 s.) majdnem kétszerese a prologosnak (157 s.)J. Különös módon érvényesülnek — leginkább diakronnak lehetne mondani — Oidipus sorsának szimmetriapontjai. Oidipus erkölcsi magatartása a Teiresias- és a Kreón-helyzetben egész addigi — epikusán felidézett — életével összemérhető (σύμμετρος). Kezdettől fogva a jót akarja egész szenvedélyes lényével, s nem tudva a rosszat követi el. Szimmetria valósul meg abban is, hogy mindkét helyzet végén a kar tanácsa józanítja ki a végleges elmerülés előtt, — mint 986
