Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 10. szám - 150 éve született Ilia Csavcsavadze - Ilia Csavcsavadze: Az utazó feljegyzései (Vladikavkaztól Tifliszig) (Manana Szaladze fordítása)

nincsenek hozzászokva a tudományos jellegű beszélgetéshez, ezért folyton az egyik kérdésről a másikra ugranak. Még arra is képtelenek, hogy logikusan és, helyesen fogalmazzák a gondolataikat. Ennek pedig az az oka, hogy műveletlenek, azt hiszem, maguk azt sem tudják, mi a civilizáció, asszociáció, argumentáció, intelligencia, kaszacia és filológia. Hát ez még semmi. Ez mind múlandó. Idővel maguk is fejlődnek. Hála istennek, tisztek meg csinovnikok sokan jönnek Oroszországból ide, hogy kiműveljék magukat. Nem, először azt mondja meg nekem, látta-e az Izler-ligetet vagy sem? Mert ha azt nem látta, akkor fogalma sincs Pétervárról.

— Láttam.

— Látta? Ezek szerint valami műveltségben már volt része. Örülök, nagyon örülök. Végtelenül örülök. Izler-liget? Ugye, milyen csoda-liget? Tündérekkel teli paradicsom, való igaz! Ugye nem tudja, mi is a tündér? Ez egy tudományos szó, és lehet, hogy fogalma sincs róla. Szóval parasztira fordítva, arról van szó, hogy az a liget tele van csillogó szemű lányokkal, és az ember azt veheti a karjába, akit akar, látja, mit művel a műveltség? A maguk .asszonyai pedig egyszerűen rejtőznek a férfi elől. Nem, Pétervár más . . . az egy nagy város, nagyon művelt, és az Izler-liget pedig a műveltség koronája, olyan liget, hogy na!

Ezekre a szavakra a tiszt megnyalta az ujjait.

— Abban reménykedem, hogy ezt a szamovárt magának hozták be.

— Reményei nem csapták be magát.

— És abban is reménykedem, hogy maga, mint egy művelt országból jött ember, engem is meghív teára.

— Ezt a reményét sem hiúsítom meg.

— Valószínűleg rum is van magánál.

— Erre nézvést már elnézését kell kérnem.

— Ez nem valami ijó jel. Maga georgiai vagy örmény?

— Georgiai vagyok, kérem alázattal.

— Na, ennek örülök. Bár a mi Lermontovunk azt mondta magukról, hogy: bezsali robkije grúzni7, de maguk georgiaiak jobbak azoknál a kupe- ceknél. Cigarettája, remélem van.

— Van, kérem.

— Remélem, hogy engem is megkínál.

— Nagy örömmel, tessék.

— Akkor maga töltsön és közben folytassuk a tudományos beszélgetést. Tudom, mennyire nehéz ez magának, de ne féljen, majd én mindent lefordítok parasztira, és meglátja, milyen könnyű lesz megérteni a tudományos beszédmódomat.

Én két pohárba töltöttem a teát, és az egyiket eléje tettem. Amikor teát hörpintett és a cigarettára is rágyújtott, ismét 'beszélgetésbe kezdett.

— A maguk országa, tudományos nyelven mondva, nem művelt, szóval, paraszti nyelven — műveletlen. Ugye érti?

— Nagyon jól, kérem szépen.

— Hiszen megmondtam, hogy megkönnyíteni magának a tudományos beszédet! Na most kezdjük onnan, hogy a maguk országa nem művelt, szóval — műveletlen. Ez a tea biztos Moszkvából való.

— Nem kérem, iSztavropoliban vettem.

— Ez teljesen mindegy. Most kezdjük onnan, hogy ahogy az előbb mondtuk, a maguk országa nem művelt. Ez azt jelenti, hogy a maguk országa sötét. Ugye érti?

923