Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 10. szám - Czakó Gábor: Egy tucat a 77 magyar rémmeséből (próza)

HARMONIA

Péterfy és Pálfy elment világot megváltani. Váltogatták. Korsójukat közben buzgón emelgették: teli fölvették, üresen letették. Céljukat elérni mégsem sikerült, mert a vendéglős zárórakor kidobta őket. A világ megváltatlan maradt. Péterfy és Pálfy ebből előre látta, hogy holnap éppen ezért újra ki fogják dobni őket a kocsmából, szóval az Ördög kezére játszik itten minden, az egész világ az ő körében táncol.

Míg ezen töprenkedtek, a sör sem nyugodott, merít ő is volt annyira filo zófus, hogy a lét nagy törvényei közül ismerjen néhány alapvetőt, például azt, hogy ami bement, kikívánkozik. Ám Pálfy sem esett a feje lágyára, hogy ne tudja: okos enged, szamár szenved. Engedett tehát egy illatos hársfa törzsére, midőn az éji homályból rendőr sűrüllött elő. A vesztes-fizess bölcselet képviseletében ötven forintra taksálta a fejleményeket. Mi mást tehetett, Pálfy átnyújtott egy százast. A becsületes szerv földúlta egyenruhája, bőr- függelékei összes zugait, de a visszajáró ötvenest nem sikerült összekaparni. Fülig vörösödött, hogy itten a végén őtet valami korrupt húgyüzérnek fogják tartani. Péterfy azonban a keresztényi irgalmaitosság jegyében megtalálta az áthidaló megoldást.

— Tarsa meg az ötvenest, eresztek érte egyet.

Szavát tett követte, s fejük fölött az égen fölnagyogott a Corona Borealis, hirdetvén minden galaxisnak a világnézetek közötti egyetértés lehetőségét.

911