Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 9. szám - Hamvas Béla: Olbrin Joachim csodálatos utazása
Mi ez? Az OSTOBASÁG, felelt a munkás. Nézd csak, mi lesz ebből a jóillatú forró anyagból, ha beleteszem. Az ostobaságot lemérte és beletette. Egyszerre átható büdösség kezdett terjengem, a lombik pattogott, mert az anyag hirtelen lehűlt és az üveg falán köd csapódott le. A massza most fortyogni kezdett és nagy hólyagok pattantak belőle fel. A munkás ekkor bíborvörös port vett elő, amit a tégelyben először megtört. Ez volt a PÉNZÉHSÉG. Mikor apróra és simára megtörte, az üvegbe szórta. Egyszerre megszűnt mozogni. Kemény lett, mint a szikla. Megfagyott, szólt a munkás, mert ez a vörös por mindent megfagyaszt. Ha egy tonna hitbe egy grammot teszek (belőle, tüstént jéggé válik. Most egy kis üveget vett elő, amelyben világoskék folyadék volt, és ez a felírás állott rajta: SZERETET. Lemérte, beletette, az rögtön feloldódott és párologni kezdett. A gőz minden színben játszott. Most jött az ÖNZÉS. Ez kemény homokkőhöz hasonlított. A munkás ezt is megtörte és a lombikba szórta. Az anyag megint fagyni kezdett, de nem keményedéit meg egészen. A RÉSZVÉT olyan anyag volt, mint a foszfor, valamilyen vegyület alatt tartották, hogy a levegőn ne oxidálódjék. A munkás a jelzett mennyiséget lemérte és elkeverte. Most a massza elkezdett vonaglani. Ez azért van, magyarázta a munkás, mert a részvét küzd a pénzéhséggel és az önzéssel. A SZERELEM jelzésű üveget vette le. Aranyszínű folyadék volt és úgy ragyogott, mint a nap. Illata kábító és erős volt, úgyhogy Joachim egészen megszédült. A folyadék a masszát arannyal vonta be. Illatából és fényéből ugyan sokat veszített, az egész mégis fénylett. Aztán a citromsárga nehéz kenőcsöt húzta elő. Ez volt az IRIGYSÉG. Ez is azonnal beleszívódott az anyagba és a szerelemtől alig lehetett megkülönböztetni. A recept be volt fejezve. A munkás a bunzenlámpa fölé tartotta és felforralta. Joachim külön érezte mindegyik tulajdonság szagát, amíg végül az egész áttüzesedett s akkor az egész szag egybeolvadt. Mikor így az anyag áttüzesedett, a munkás az üvegcse száját megolvasztotta és leforrasztotta. Ezután már csak az következett, hogy ibelegöngyölte a recept papírjába, egy kis bádogdobozba tette és félrerakta. Kész, mondta. Micsoda kész, kérdezte Joachim. Az ember, felelte a munkás és már vette is a következő receptet. Joachim ezen nagyon elcsodálkozott. Nem tudta mire vélni a dolgot s ezért azt kérdezte: Hogyan, hát ebből ember lesz? Ebből még nem. Hanem majd ha keresztülmegy az összes műhelyeken. Ekkor odajött a vegyészmérnök és azt mondta a titkárnak: Ma reggel kértünk tíz mázsa ostobaságot, mikor kapjuk meg? Már azóta hozzák, felelte a titkár, de mondja csak, mire kérték? Kísérletre? Tegnap harminc tonna pénzéhséget küldtem. Feltűnt nekem. Rendkívüli mennyiség. Egyáltalán nem kísérletre, szólt a mérnök. Mi most itt új beosztást kaptunk. Az európai városokba szállítunk. Holnap megint tíz tonna pénzéhségre lesz szükségünk. A reoeptek így vannak elkészítve. 'Nézze kérem, így fest egy ilyen újszülött receptje: 818
