Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 1. szám - Géczi János:[Üzenetek 1.] (vers)
1185. 1180. 1175. 1170. 1165. 1155. Hidd felejtenélek s lásd föl-fölrémlik a behavazott ház a grádicsokon a fény ahogy ajtóréseken átcixxxx eltűntél — xxxxxxves — s velem vagy miért kell szólnom velem a hangod a csendes xxxxxx a hídra 'baktató úton fáradok másokban téged keresni újúlva szikrázik a hóesés és ábrákat karistolsz xxxxx XXXXXXX XX xxxxxxxx xxxxxxxxxx felejtenélek de szebbnek tűnik arcod e távolodó jelenben hogy személytelenebxxxx megismerjelek egy ismeretlenben szomorún nézem s máris szelíden átsejtődsz bennem xxx megdöbbenek hiábaJkeserű viaskodásom xxx nélküled-esték nélküled-reggelek © így élek szépen a teremtés óta nyugalmat adj adj xxxxxxxxx te örökkön tűnő örökké hiány örökké hajszolt xxxxxxx no lám a kések a kések (hatalmas kések) *— ez (még) KEUEE <— ez a forg(olód)ó idő a (nagy) (bőg)ős hóesés <— és mindig így *— a fellágyított történelmi képben <— lehaj(lí)tott fej és-már-nem-is mosoly —> j , ,1 aj e ő d f es szankázo h ejy az 0rdas téli szélben —»J (más)kép^en nem is (l)ehetne <— hát(tér)ként az őrült mér © egzöld (f)enyvesek <— (malac)hit-oukorba állítva tor ig <— s mint a várakozásra kif e j tett «— (DMK) asszonyok <— § és hát{tér)ként a zúgó (f)enyvesek f—
