Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 7. szám - Székely Ákos: nagy pál: journal in-time (1974-1984) (kritika)
(már egyszeri előfordulásával tó) kilóg az EDDA (hosszú d-je középen újabb kis tükör, átfordítás); az északi germán mitológia felé való nyitás (egyáltalán: a mitológia mint prehiisztorikus elem a história dehistorizálása) tovább hűti a szöveg korábbi forró (,,sebe sült”) áramlását, megkérdőjelezi valósnak hitt dimenzióit, egyúttal újjáteremltii azokat. (Joggal óv Ágoston Vilmos idiomorfikus szöveg esetében az antropomorf jellegű visszaigazolásoktól, mégis nehéz nem gondolni rá: az északi mitológiában fából alkották meg az embereket az istenek.) A többszörös keret végül, önmagát felszámolva — nem is Olyan paradox módon — nyitott művet eredményez. Beke László megállapítása, hogy a tükör tulajdonképpen útvesztő, labirintus — nem véletlen vizuális megformálása az imago! (eíaborin tus)-sorozatban. Az útvesztő nemcsak a vizuális (vonatkozásait a szerző pontosan megfogalmazza a ciklus végén), de áltálában a korszerűen szervezett szövegirodalomnak is egyik legfontosabb modellje, metaforája, dísz-pozíciója. Molnár Miklós Pártedli-cédulá- jában ezzel indítja az „úttalanba” Processzusok című kötetét: „kiny J. lik a nyelv, tessék beleveszni”. Az anyag állandó úton levese, önmagára irányultsága, önelvesztése (felgöngyölítése, legombolyítása) egyúttal öntudatának (sőt, József Attila önanalízisének, a Szabad ötletek jegyzéke... egyes részeinek, bizony, a lehető legszervesebb beépítése alapján úgy is lehetne fogalmazni: „öntudatálattijának”) ke- resése-vizsgálata. A ciklus francia nyelvű záródarabja egy befelé kanyarodó körkörös mozgás; az ív egyenletesen szűkül, a betűk (a térhatást fokozva) egyre kisebbek lesznek. A szavak sans suite, tátons (összefüggés nélkül, tapogatózva, vaktában) araszolnak előre, a középpontban azonban két szem fürkész? vakosfcodiik? (A táter ige — tapogat, kifürkész, megvizsgál, kinyomoz — többes szám első személyben megegyezik a határozós alakkal.) Disparition és pénétraton: a két belső szó nemcsak egymásra rímel, de elhelyezése révén egymásra is mutat — eltűnés, elhalálozás és behatolás, térhódítás, mólyrehatolás, éleslátás, a szándék kifürkészése. Dinamikus nullpont: vég és kezdet folyamatos és folytonos áttűnése (ellentétes irány, amikor a labirintusból kiszabadulóra fegyveres alak leselkedik). 702
