Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 7. szám - Bacsó Béla: Szó és szenvedély. Szempontok Nádas Péter: Emlékiratok könyve című regényének értelmezéséhez
BACSÓ BÉLA Szó és szenvedély SZEMPONTOK NÁDAS PÉTER EMLÉKIRATOK KÖNYVE ClMÜ REGÉNYÉNEK ÉRTELMEZÉSÉHEZ „Csak a fikciónak és a történelemnek a kettős artikulációja engedi kifejezni időbeli tapasztalatunkat." (P. Ricoeur) Századunk regényírásának egyik alapvető problémája, hogy miként teremthető meg az elbeszélt történet hitelessége, miként érhető el egy olyan elbeszélői pozíció, mely felől — Nádas Hazatérés esszéjének kifejezésével élve — kialakítható a szöveg olyan „árnyalatossága”, mely eltér mind ia köznapi narráció, mind pedig a verbális emlékezés árnyalatosságától. A regény, eminensen a modem regény alapkérdése az önhitelesítésé. A világ olvashatósága jegyében születő műfaj nem független az individualitás ama tételezett lehetőségétől, hogy személyes élete mint a beteljesülő ész, pontosabban a beteljesítendő ész megvalósulása, illetve megfenéklése jöhet szóba. A regényforma sokáig elkötelezett a formát konstituáló ész- és érték- eszmék áprioritásánalk, Lukács regényelméletével kifejezve „'az individualitás céllá változott önmaga számára”, akkor ás, ha a létező valóság és eszmény között szakadék tátong. Minthogy a valóság evidenciajellege megszűnt, a regényforma igazi kérdésévé nem a realitás fikcionaldzációja, hanem a realitás realitásának fikciója (Blumenberg) vált. Miként szervezhető világgá a múlt megélt tapasztalata, ha a kifejezésére szolgáló nyelv a maga árnyalatosságát a felidézés egymásutániságában leközöl ja el. A régi autobiografikus szándékú szövegek olvasásával kapcsolatban Dilthey helyesen jegyzi meg: „Életét [ti. Szent Ágostonét] ilymódon élete elemeinek valamely abszolút érték, feltétlen legfőbb jó megvalósulásához való viszonyában értjük meg, s a visszafele tekintő számára ebben a vonatkozásban alakul ki ia korábbi élet- mozzamatok jelentésének tudata.”1 De efajta formaszervező a priori híján miként szervezhető történetileg is hiteles forma? Nádas regénye, melyet a fikcionális emlékirat műfajába sorolok, éppen e tekintetben kerül nehéz helyzetbe, hiszen formateremtésénék hitelét sem Isten, sem eszkato.logikus vallási vagy történeti végcél nem szavatolja. Nincs formatraínszcen- dens elem, mely az életmozzanatoik így és így elrendezettségének végső értelmét adná. Nádas fikcióm áliis emlékirata kettős megrendülésből születik: egyrészt az egyenesvonalú narráció, másrészt a céltételezett történelem megrendüléséből. Ez utóbbi megrendülés mint a formát szervező „disszonancia” történeti, hangsúlyozottan kelet-európai történeti létünk tragédiáinak mely feltárásából ered. 1. A felidézett múlt A fikcionális emlékirat egy életösszefüggés fikciója, melyben a kegyelmi állapot hiányát, a történeti élet-értelem nemlétét a történések fikoionális elrendezettségének belső ereje kell, hogy kompenzálja. Minthogy emlékiratról van szó, az élet olyan jelenetei sorjáznak, melyek kirajzolják egy személyiség kontúrjait. Fordított nevelési regényként meghatározó erejű eseményeket idéz fel. Ha Nádas regénye pusztán ennyi lenne, aligha haladná meg a történeti igazmondást tettető átlag irodalmi színvonalat. Nádas igazi érdeme a személyes történések mögött rejtekező történelem hozzáférhetővé tétele úgy, ahogyan az az életösszefüggés titkos szereplő685
