Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 1. szám - Zalán Tibor: emberek? how are you (vers)
ZALÁN TIBOR emberek? how are you Halottak napján kezdtem ezt írni Halottak napján egy halottról krizantémos ködös nehéz halottaknapi éjjel halottakról vagy csak egy halottról szerelmetekről-----------halottatokról--------halottaim — é s fényekről akarok írni mindegy ki adja s hogy kinek a fájdalma az ami fölsugárzik : én hold felé úszó oroszlánokat láttam az idő kihasadt gyomrából peregtek elő mind amikor szobrok könnyeztek értem a zivatarban és oroszlánokról akartam írni éppen : [én szobrokat láttam és sírtam a zivatarban értük és a holdak az oroszlán felé úsztak — mind] —előbb volt ez nem halottaknapi éjjel még nem gyújtottak gyertyát csak a gyémántokat járta át türelmetlenül a föld megfagyott kínja és hideg volt ez a bűn és semmi sem volt már az emberiét ehhez a kínhoz mert a halottak tudták mit jelent, ők mindig tudják , : én akkor nagyon féltem hogy halott vagyok és a számból nem lepkék szállnak a fénybe a szerelem évadában hanem keserű fű üti át a szemfödél tiszta vásznát meg féltem hogy az autópályán piros koporsó száguld velem a kormányozhatatlan jövő felé----------r obbanás szakítja le s dobja margaréták közé a fejemet végül — (?kik földelték el előre a koponyámat?) és akkor nagyon féltem már bevallhatom féltem nagyon emlékeztem hirtelen hogyan nyitotta fel mellkasát a lány hogy rengő fénylő emlői közül a kristály-poharat kiemelje combjai közül előhúzza a véres és ordító zongorát és nyögve könyörögve felmutassa és úgy hagytam ott háta mögött besötétedtek a tükrök de talán valamit mondott is talán valamit hogyan ?????? zihált vagy mindent elhallgatott és elhallgatott örökre mert féltem akkor is igen én mindentől félek olykor holdfény alatt vágok át a fütyörésző erdőn és örvények között úszkálok tágranyílt szemmel de mi a bátorság ha nem a félelmünk ára? mi 62
