Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 7. szám - Határ Győző: Isten bűnbeesése - avagy a Teremtés, Ultima Maniera, Une autre vie (versek)
valaki csakhamar „magán-bölcselőnek” bélyegzett érte (a vasárnapi festő és a kocavadász keresztezése). Mintha ősidők óta nem ilyen törékeny „galamblábakon járdallt” volna a gondolat s hogy aki nem katedra-filozófus, az lopta a mesterséget. Eltettem — lepréselt-virágos levélnehezéknek tettem el a fúlánkos bókot: lám, fogyadozó híveim utolsója is kiábrándult belőlem s mi jó okon most, hogy jóformán mindenki hátat fordít és a magyar irodalom egyetemes szokványelvárásaihoz igazodva, mindenki háttal áll, mertmivel filozófiát publikálok: mostmár magam is bizalmatlanul méregetem halomra, gyűlő, pürrhoni tanácstalanságom, tépelődéseim végeredményét amennyire innen, a szégyenpad távolából s vaksin hunyorogva megítélhetem, a líra rangját magának vindikáló, anekdotikus-szürkécske, sorokba tört (mert soronként fizetett) prózát vajmi kevésre tartom a regény műfaji ürügyén íródó, végtelen árterületű, de formátlan tudatkiömléseknél hiányolom: az architektúrát. A rövidséget. A határozott irányt. A színvallást. A tisztázás szenvedélyét. A végső megoldásigényt. Az alázatot a többi? Nem hiszem, hogy a provincializmus molochtűzének étvágyát akármennyi emberáldozattal csillapítani lehet. Nincs annyi szóflitter ezen a táncparkett földkerekségen, amennyivel takargatni lehet, hogy a göncünk — talmi kiszakadtam a honi irodalmi elvárások hatásrendszeréből. Már csak zavaró körülmény vagyok, feszélyezek mindenkit. Szálkának, minden szemben. Nem volna egyszerűbb eltűnni, letűnni? Sokszor úgy felgondolom hát van-e még lépésem ezen a sakktáblán? Nem borítottam még magamra egy ragyogó mestercsellel a játszmában — életem patthelyzetét? Hát lépésem: van-e még? ámolyogva pillantok fel könyvszekrényem polcaira a mennyezetig: könyörüljetek, szövetségesek tekintetem az írógépre téved magam sem tudom, mikor ülök hozzá újra — mikor volt az, hogy kopogni kezdtem rajta (már nem foglalkoztat. Már tudom. Bűn, nagyon-nagy, megbocsáthatatlan :) (ultima mariiéra) megint van lépésem a sakktáblán 667
