Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 7. szám - Határ Győző: Isten bűnbeesése - avagy a Teremtés, Ultima Maniera, Une autre vie (versek)
HATÄR GYŐZŐ Isten bűnbeesése - avagy a Teremtés (Kassai Györgynek.) ”és monda isten, pezsdül jenek a vizek élő állatok nyüzsgésétől; és ’’madarak repdessenek a földnek felette és az ég mennyezetének színén ”és teremte isten a nagy vízi állatokat és mindazokat a csúszómászó ’’állatokat, amelyek nyüzsögnek a vizekben, az ő mérnök szerint; és min- ’’demféle szárnyas repdesőt, az ő neme szerint ”és mind ebből és amabból visszamaradott egy Mskevés és ő félretette ’’azt, mert azokban benne volt a fájás. És élő állatot teremtett és abból ”is félretette a maradék cafatot, mely leesvén, fájásától felnyögött; és ’’madarat teremtett és a miszliket, amely visszamaradott belőle, fél- ’’retette, mer nyögött; és a nagy vízi állatok maradékát, mert ama sár ’’nyögött; és a mindenféle csúszómászó állatok teremtésének sár maradé- ”kát, mert az a cafadék is kisivalkodta sár-fájdalmát. És a levegőég han- ”gos volt a sajgás, a hasgatás panaszolkodásától és jajjal veszékelésétől ”és ahány szárnyas repdeső csak előteremtődni rendeltetett, mind ő ’’egye saras gyúrmájánák kiskevés maradékát, amelybe beleesvén, ki nem ’’ment a fájás, és am e 1 y t ő 1 nyögött; és ahány eleven élő állat elő- ’’teremtődni rendeltetett, de visszamaradott belőle a f o r c i k a és for- ’’cikájában a f á j á is — ő megpökdöste s nyálával is elkeverve, egybe- ’’gyúrta. És rálahelve forróláz melegét, teremtett belőle embert ”és maradékos gyúrmájában az ember megörökölte az állatnak állat- ’’mivoltát; és lön: jószág a jószágok között. De mert maradékból gyúra- ”tott, mely maradék kis-vége-utója telénten tele ment a millióm fajták- ”és féleségek fájdalmával az ő nemük szerint, az ember fájdalom ”lőn és a fájdalom neve lön: ember ”és a fájdalomból lett az eszmélkedés; és az eszmélkedésből a felisme- ”rés: a hiábavalóság felismerése — a tudatlanságé; a hiába-tud ás felisme- ”rése és a magatehetetlenségé. S emennek újult fájdalma visszaáradván, ’’még feljebb csigázta az eszmélkedést a mind bűnösebb köbben ”és az ő rivalkodása mind e fájdalmak mián megfacsarta nyelvét és az ”ő jajjal veszékelése lön nagy panasz-felszóval: foga-kificsorítása és te- ’’méntelen átkozódásból a sír-kaponya elővicsorgatása. Mely vonítás szű- ’’kölésre fordulván, néma maradott 665
