Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 7. szám - Tábori Ottó: Ketten, Hobbs/lá, Egyenként, Metszet a 40. századból, Lebegő hazaszeretet, A meghibbant, Bonctan (versek)

amit az ész éle teremtett, csináljunk új, még meg nem gyalázott rendet, nem véres aűéi-ébredéslt, hanem bárány bélésű csendet, amit Isten vágyott,, s tán a szív is mindig akart, zöld akaratban

hömpölygő világot.

Egyenként

Nem hagy békén

ez a tank. Mondtam neki,

ha tovább követ, én szájonvágom.

Elém zötyög a templomlépcsőn,

utánam kukucskál minden utcasarkon,

beszimatol a WC-kulcslyukon,

leül velem szemben a folyóparton,

hűvös, hosszú acélorrát

arcomhoz dörgöli, olajos kézzel

a zsebembe nyúl és egyenként

megfojtogatja fillérjeimet,

a forintok .sehol, nincs aki

segítségemre keljen —

egyszer már nekem lis

tennem kell valamit —

talán éppen most, mert eltapos.

Dübörgés! Suhintás.

Kezemben fényes hajszál.

Kettéhasítottam.

Metszet a 40. századból

Harc a pulykafán, lila rettenet, fölmászott rá a kétlábú párduc, fölülről kezdi zalbálni a (tollas, húsos, csontos lombozatot, foltos pofáján rút örömök halmaza, alatta mázsás hangyák hangos felvonulása, kiterjedt szín és lábzene,