Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 7. szám - Kolozsvári Grandpierre Emil: A nadrágok lázadása (regényrészlet)
KOLOZSVÁRI GRANDPIERRE EMIL A nadrágok lázadása REGÉNYRÉSZLET 6. Fejezet — Mondja csak — kezdte Du tout, mihelyt belépett Hildebrandhoz, — micsoda ünnep van ma? — Ünnep? — Ünnep, ünnep, persze, hogy ünnep... Reggel kinézek az ablakon; az egész tér tele táncottókkal. A motívumokból, a szokáso-s konvulziókból rögtön megállapítottam, hogy valami rituális furcsaságról, valami ősrégi vallási szertartás maradványáról ilehet szó ... Csak azt nem értem, hogy a táncolok miért vetették le a nadrágjukat!... Hildebrand harsányan fölkacagott. — Levetették a nadrágjukat? A Rendőr-téren? ... Nekem ne mondjon ilyeneket! — Saját szememmel láttam. Kinéztem az ablakon, hát az emberek... A csengő fölsikoltott. Hildebrandt izgatottan fordult Dutout felé. — Biztos, hogy nem követték? — Nem. Nem hiszem... — Bújjon az ágy alá! Gyorsan! Hildebrand pedig mérgesen hadakozott egy ügynökkel, aki mindenáron porszívót akart a nyakába sózni. Miután szerencsésein kiutasította, visszatért s bekiáltott az ágy alá. — Kijöhet! Dutout leporozta a ruháját. — Visszatérve, — kezdte... — Nem szabad visszatérni! — De... — Semmi de. Visszatérni nem szabad. Beszéljen másról! — Rendben... Magukról is akarok írni a könyvemben. Nyilatkozzék a Fajgyártópártról, amelynek ön ia politikai vezére. — Több vagyok. Üjító. Én vagyok az egyetlen irodalompolitikus a földön. — De hiszen irodalompolitikusok vannak... — Téved. Olyanok, mint én, nincsenek. Én ugyanis a politikában irodalmár, az irodalomban politikus vagyok. — Ahá... ilyesmi nálunk is előfordul. — Szokjék le erről az állandó összehasonlításról, inkább figyeljen ide. Tömérdek újságot tudott meg Dutout ez alkalommal. Fumóniát ötvenkilenc százalékban parasztok lakják. Az arisztokrácia és a középosztály különböző rétegei a történelem folyamán többízben bebizonyították, hogy alkalmatlanok a kormányzásra, a kultúra fejlesztésére, sőt fönntartására is. Egyedül a parasztságnak nem állott még módjában bebizonyítani ezt. Jogos, hogy alkalmat adjanak neki rá. Ezért a Fajgyártópárt megállapodott abban, hogy mihelyt magukhoz ragadják a hatalmat, megtöltik parasztokkal a képviselőházat, a kórházakat, a könyvtárakat, a városi-állami hivatalokat, egyszóval mindazokat a helyeket, ahol véleményük szerint még nincs elég paraszt. Ha ez megvalósult, a kormány lemond, s a többi intellek- tuellekkel, a kereskedőkkel, iparosokkal, munkásokkal együtt levándorol vidékre s elfoglalja a parasztok helyét a falvakban és a földeken. 609
