Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 6. szám - Láng Gusztáv: Meghalt-e a romantika? Olvasónapló Cseres Tibor: Foksányi szorosáról
veti orosz intervenció, s -a történelmi Magyarország független államként éli meg a regényben -tárgyalt időszakot? Alighanem ugyanaz, ami -történt; az orosz-török érdekütközés ugyanúgy a balkáni államok létrejöttéhez s a Magyarországon élő nemzetiségek elszakadás-vágyának legitimálódásához v-ezet, mint az megtörtént, s az „ellensúly-keresés” alighanem -ugyanabba a szövetségi rendszerbe kényszeríti Magyarországot, melyből tudjuk, milyen áron került ki. Tudománytalan ez a „tni lett volna, ha...?” találgatás, tudom, de regényről van szó, mely fikciionalitásá-nál fogva maga is találgatás, vagy legalábbis rokon vele. A Cseres választotta r-egénymodell (történelmi regény fiktív hőssel, szöges ellentétben az Én, Kossuth Lajos személyiség-hősű formájával) végső fokon a „tör- tónhetett-e másként” kérdés feltevésére ad módot, s nem utolsó sorban annak vizsgálatára, hogy cselekedhet-e az egyén egyszer-re erkölcsösen és -patriótaként. S ezzel — végre — eljutottunk a Jókai-modell értelméhez: a modern regény automizá- lódott anti-hőse helyett Cseres Tibor történelemben élő, saját sorsát a nemzet sors- kérdéseivel összekapcsoló főszereplőt léptet fel -a regényben, -aki nem általában éli át az elidegenedés kor-jelenségét és kor-témáját, hanem -a nemzetnek saját -történelmétől való elidegenedése konkrét formájában. Ennek megfelelően olyan döntés-mezőben -kell mozognia, melyben egyértelműen erkölcsös alternatívák nincsenek — ebből -az erkölcsi-történelmi csapdából kellene kiútat -találnia. Ez -a „kiút” természetesen nem létezik — a mai -regény itt (is) kénytelen elszakadni a kérdésfeltevés módját biztosító és meghatározó mintájától. Az -a jövő -ugyanis, melyet Jókai a maga korában még ugyancsak utópisztikusán kezelhetett (avathatott regényei „megoldáson túli” távlatává), Cseres Tibor számára már utópiákat cáfoló múlt; az -elbeszélő romantikus hevületei és derűlátásra hangoló reményei mögött a regényírónak — a végismeret birtokából származó — rezignációja húzódik meg. Ez fejeződik ki a .megoldásban: a regény szereplői v-égül a nem-cselekvés (vagy cselekvés-feladás) útját kénytelenek -választani; ennek -indoklására szolgál -a csángóepizód. Szintén aktuálizáló mozzanata ez a cselekménynek; az lidegen környezetben szinte túszként élő csángó-magyarok veszélyeztetettsége fogja le a „foksányi kaland” résztvevőinek kezét. A magyar patrióta politikai döntései akkor erkölcsösek, ha tekintettel van a magyar határokon — és hatáskörön — kívül élő magyar kisebbség érdekeire, sugallja a regény, s most már értjük a jellemformálás romantikus módozatait is; a Foksányi szoros hőseinek „belső cselekvéskényszere” nem támogatásra talál a cselekvés során megismert történelmi valóságban, hanem összeütközésbe kerül v-el-e. (Pontosabban -azzal, amit Cseres Tibor regénye ma is időszerű valóságként a -múltból kiválaszt.) Kérdés azonban, hogy ez elég-e tanulságnak (mert megrögzött Jókai-olvasók ént nehezemre esik tanulság nélkül maradni). Mert van a -regényben felvázoltnál -súlyosabb dilemma -is a szereplők számára, illetve lehetne, ha a -regényíró ennek felismeréséig engedné jutni az elbeszélőt): az tudniillik, hogy ha a tervezett katonai közbelépés megakadályozta volna az orosz győzelmet, akkor az talán „magyar érdek” (s egyben persze monarchikus érdek) szerint változtatott volna .ideiglenesen a balkáni erőviszonyokon, de kétségtelenül ellenkezett volna a török fennhatóság alatt álló balkáni népek érdekeivel. A „foksányi kaland” ebből a 'távlatból is választásra kötelezi hőseinket, s hogy a valóság „szállítja” hozzá a tényeket és érveket, -azt -bizonyítja a szerb fölkelők bevitele a cselekménybe, valamint Domah-idy Ákos beszélgetése (mely a szerb-magyar érdekellentét írói elemzése is) az öreg szerb politikussal. A történelmi regény nyilván nem kerülhet ellentétbe a történelemmel; a regényben sem -történhet más, mint ami megtörtént. De — és -ennék -bemutatására már nem elég -a Jókai-modell — a hősöknek a regényíró lehetőséget biztosíthat (ha türelmetlen olv-asó -lennék, azt mondanám: lehetőséget kell biztosítania) a választás-lehetetlenség végső konzekvenciáinak erkölcsi, lélektani és filozófiai megélésére. A Foksányi szoros azonban — ott, azon a ponton, ahol -elszakadhatna (el kellene szakadnia) a Jókai-modelltől, mert az írói világkép anti-utópisztikus volta radikálisan eltér az előd szemléletétől —, nemcsak hogy lemond a maga felállította kérd-és598
