Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 6. szám - Drago Jančar: Terra incognita. A közép-európai kis nemzetek identitásának kérdéséhez - Szlovénség, történelem, irodalom (esszé) (Fordította Reiman Judit)

a legmagasabb arányszámot. A legutóbbi adatok szerint mi, szlovének, a szo­morú második helyen állunk, a még szomorúbb első helyet egy kis közép­európai nép, a magyar foglalja el. Szlovéniában az öngyilkosság minden szo­ciális és műveltségi rétegben egyaránt fenyeget. Öngyilkos lett kivételes te­hetségű fiatal költők egész sora, öngyilkosságot követett lel A szlovének és az öngyilkosság című könyv szerzőjének unokaöccse (e könyvből származnak a fenti adatok), aki egy híres szlovén irodalomtörténész fia, fiatal dramaturg, az én barátom, a legjobb emberek egyike, aki valaha a ljubljanai utcákon járt. 1945-ben az angolok, valószínűleg a jaltai egyezménynek megfelelően, több mint tízezer domobránt küldtek vissza Ausztriából Jugoszláviáiba. Ezek a há­ború alatt együttműködtek a németekkel, noha ők magukat, mint nevük is mutatja, a haza védőinek, a kommunistákkal szembeni védőinek tartották. Az angolok azt mondták nekik, hogy Olaszországba viszik őket, de már a ju­goszláv határon világos volt, hogy mi vár rájuk, mert a szerelvényt a szlo­vén partizánok forradalmi iegységei vették át. Az alig pár túlélő tanúvallo­mása szerint a vagonokban különös hangulat uralkodott. Senki, vagy majd­nem senki sem akart elmenekülni, valami furcsa, szinte öngyilkos belenyug­vással vették tudomásul elkerülhetetlen sorsukat. Ami e között a két szlovén hadsereg között a háború alatt és után történt, a legszörnyűbb önpuszítás a szlovének egész történelmében. A század elején körülbelül annyi vagy majdnem annyi szlovén volt, mint norvég, dán szlovák, stb. Ma a szlovének Európa egyik legkisebb népe. A század közepén több mint félmillió szlovén költözött el Szlovéniából. Az asz- szimiláoió nyomása alatt az Olaszországban és Ausztriában élő szlovén kisebb­ség számaránya állandóan csökken. Karintia, mondja Kocbek, a legnagyobb szlovén temető. Az elnyomás és az öngyilkosság a kis szlovén nép identitásá­nak alapvető kérdései. „Közép-Európa népei nem hódítók” — írja Kundera említett esszéjében. — „Kiszakítani nem lehet őket Európa történelméből, létük azon kívül elképzelhetetlen, de ők a történelem sötét oldalát képviselik, ők az áldozatok és a kívülállók.” A TÖRTÉNELEM KEREKE. A dialektikus materializmus első igazságai között tanultam meg a történelem kerekéről szólót. Történelemtanárunk legkedvel­tebb szállóigéje volt. Amikor például a gyarmati népek imperializmus elleni harcáról beszélt, és teljes pontossággal jövendölte meg felszabadulásukat, ál­talában megkérdezte: „Na, gyerekek, megállhat-e a történelem kereke?” Kó­rusban válaszoltuk: „Nem állhat!” Ezután feszülten vártuk a következő isme­rős kérdést, amely rendkívül mulatságos volt: „Visszafordulibat^e, ahogyan egyes imperialisták gondolják, a történelem kereke?” Itt kitört a nevetés, mert ennél viccesebbet egyikünk sem hallott. A történelemóra ekkor általában szó­rakoztatóbb fordulatot vett, mert tanárunk nagyon meg volt velünk elégedve. De nekem már akkor sem ment valami a fejembe, s mind a mai napig nem értem. Ha a mi korunk rajta van a történelem kerekén, amely állandóan forog, egy fordulat után vissza kell jutnia ugyanarra a pontra. És ha vissza­fele forog, akkor is ugyanaz történik. Amikor ma, ahogy szépen mondják, írói optikámon keresztül szemlélem, hogy az emberek készek állandóan meg­ismételni ugyanazokat a tévedéseket és ostobaságokat, erőszakot és galádsá- got, akkor ezt a kereket vízszintes helyzetben látom, mint egy groteszk ring- lispilt. Mi köze ennek a közép-európai kis népek identitásához? Ma Szlovéniá­564

Next

/
Oldalképek
Tartalom