Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 6. szám - Csiki László: Éjféli taxi (vers)
Az álom-árra ráképzel hajókat, csupa hőst hoz a lidérc-hajóhad, a hullámok már hódolón hajolnak. Való, hogy álom, de valónak való. Tengertelenül tenger álmodó valóban él, és száll — ha jó a hajó. (Uram, sok volt már a jóból, hódított újólag az óbor — asszúsodom, de nem forrok mától, az eszemnél megint jobb a mámor.) III. Jobb lett volna úgy? Így milyen lett volna? Te mit hiszel? Kit a Mariana-árok, kit egy szennycsatonna, de így visz el. Egyforma mind a történelmi forma, változón is egyek a határok: kivételt nem tesznek senkivel. A kardos angyalt hiába várod, tied egyedül: lelked itt a hely, mely bizony „ápol s eltakar” — Kinek szólhatsz fel, hogy megmaradjon, s legyen bár egy magyar? A hallgatásból e földi parton származott legalább annyi baj, mint a szóból, .amit lelket ^váltott, félig agyonvert színész szaval: élteti életét, ezt a magán-pártot, s hogy jöhet még a j obbra bal, és jöhet jobb, „mert jőni kell”. Te .mit hiszel? Magad vagy, hát tied, puszta itt e hely. (Bérkocsi a bérlakásba elvihet, düheim, ha vannak is, elviek. Ez a világ pedig csak fireg- forog. Körülöttem, nélkülem. Igazad van, s nem hiszed.) IV. Kinek testvére nincs, bátrabban hazudnak, árvának még igazsága sincsen, magányában teremthet akár egy világot, mint az apátián, mégis igaz Isten.
