Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 6. szám - Varga Imre: Múltvesztőhely (vers)
SZURKOS MÉCS VIRÁG KEREK MÁLYVA SZAGOS REZDA NÜFÄR BOROSTÁS USZÄNY G YAPJAS FOGANŐTT SZÖSZÖS MONTIKA KÁLMOS HÍNÁR Egy nő ül a széken, a vályogfalú nyárikonyha bejárata mellett, méltósággal, büszkén, elmegyek ki a kapun a pelyhes kiskacsával, visszatérek a hallal, pórázra kötve, kerekeken bukdácsolnak udvarunkban, a falalján már vastagon avar lepi az állatokat, ;s mielőtt újra indulnék innen, valaki elgereblyézi a száraz levélréteget, hozom máris a gyíkot, hozom a kutyát magammal, hogy a menyasszonyt ki tudjuk rántani a székből, egymásba kapaszkodva, egybe-toidott erővel, mint a répamesében, hiszen még most is gyerek vagyok, mellettem egy terméskő kád a füves udvar közepén, de amikor ismét körbenézek, már ■ahol vagyok: régvolt pannon város, föltárt és konzervált kőfalaik vállam magasáig, jönnek majd, tudom, csapatokban a kíváncsiak, a turisták jönni fognak, a peremeken körös-körül meg kell vonni a gyalogút helyét, s ekkor egy faeke áll mellettem, aztán egy fából ifaragott ló, hintaló, nyergében kamaszkori barátom, D. Miska ül, s elébe pattan váratlanul egy lány, de ekkor már a kisgyarmati fut- baBpálya mellett, az eke eltűnt, futok magam előtt tolva a levegőben úszó gyalult ,s fényesre kopott fagerendáit, Miska és a lány előrebukva karolják át a ló fejét, hintáznak ütemesen, előre, hátra, gyorsuló ütemben, tolom magam előtt futva a falovat, s amikor emibermagasságba emelkedve szállni kezd, felugrok rá lén is a pár mögébe, így suhanunk át a ikultúrház szürke falain, már a tetők magasságában repülünk, iebegősre váltva az országút fölött, mii ez a •libbentyű kérdem, éppen az, mondják, a neve, kérdem, minek kérdezik ők is, visszaütve mindéin kérdésemet, megértem, -hogy most nem érthetjük meg egymást, hier, hier after school, daloljuk veszett jókedvvel, gyerekesen, és billegünk mókázva egyre vadabbul ingó falovunk nyergében Ez volt az álmod amikor kiolvadnak a képek színei és visz- szacsorognak kövekbe ásványokba iszirmőkba lombba ibolyakék pulzáló mélyvörös együtt Hajnalest Álmod suha- más a gyermekkor egy parcellája fölött zöld csomókban álló ludák gyapálta zsombékokra 'látni a megbúvó kertek ráakadó vesszőkerítések fölött szétáradó voltjaidra Az első bíztatás D. M.-tól, az álombéli fiútól hogy több legyél merit kishitű voltál hogy fölemelkedj ezek azok közül az elronatkoztatásig szárnyas falovadon a gyermekkori dalocskától Ejadom a szujkét med a f etet ét fölemelkedj szülőfalud fölé a tájak fölé a rétegekbe ahol majd álmod CSENKESZ HÁROMFEJÜ LÓHERE MÜGE GOMBOS PALKA 5 21 FEKETÉLÖ ZANÓT KÖLDÖKÖS BABUGA MACSKAMENTA KENDERFŰ UGAR VERONIKA
