Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 6. szám - Csengey Dénes: Utóirat a gyökerességről
tást. A gondolkodásnak is megvan a maga aszkézise. Hiszen az okossághoz bátorság is kell önmagunkkal szemben, saját árnyékunk átlépéséért. Kedves Barátom, úgy látom levelem végén, hogy igein sok mindenről nem írtam, vagy nem megfelelően, amiről még kellett volna. Mindent senki sem tud végigírni, ez iá témakör az életünk. Tehát a párbeszéd maga. Ügy érzem azonban, hogy a korábban említett „egyszer, legalább egyszer” lehetőségét megkísérelni — jó kísértés, amivel megpróbáltam élni. Bízom benne, hogy amire nem futotta terjedelemből, energiából, szóba jön még közöttünk. A tisztázásnak soha nincs vége a mi életünkben. Szeretném, ha a lehető legkevesebb félreértést hagyná maga után válaszom; minden félreértés eloszlatása nyilván lehetetlen, hiszen la kölcsönös megértés nem feltétlen félreértés-mentesség, hanem a másik meghallgatása. Talán ezért érzem úgy, hogy nincs szükségem a fülemet visszaragasztani (lásd visszagyökerese- dés), vagy jó erősen odanyomni, mert egyelőre még a helyén van. Hiszen Téged is ezzel hallak, sőt hallgatlak. Nem hallgatok hót, hanem, erőm szerint figyelmesen és nyitottan, hallgatom a másikat, és időnként, helyet, szellemet keresve: beszélek. Se pajzzsal, se dárdával. Hiszen szinte semmink sincs — ez mindenünk. Árnyékok tudatában, mégis átlépni rajtuk mindenáron: ez a kötelesség. Köszönet érte, hogy mindezt elmondhattam megszólításom alkalmából. Elolvasva válaszleveledet, be kell ismernem, hogy valóban nem hallottam mindenütt a szövegem mögötti vagy alatti összes visszhangot, minden neki tulajdonítható lappangó tartalmat. A gyökeres, gyökeresség kifejezések ‘esetében ez azért történt így, mert határozottan nem akartam hallani bizonyos hozzájuk kísérőként társítható hangzatokat. Utólag viszont belátom, hogy ez a nem akarás valószínűleg naiv, és mindenesetre félreérthető magatartás. Világossá kell tehát tennem, hogy a gyökeresség nálam véletlenül sem a törzsközösség álneve, hanem azoknak iá szellemi magatartásoknak i(a többes szám lényeges itt) iá jelzője, amelyek hangsúlyosan körvonalazták történelmi és társadalmi indítékaikat és becsvágyaikat, sőt éppen ezek által vélik magukat meghatározhatónak, illetve meghatározottnak. Tehát nemcsak hogy nem valamiféle magyarnál magyarabb magyarság emblémája ez iá gyökeresség, de nincs is közvetlenül köze a nemzeti identitás élményéhez, annak minősítéséhez. Amiből egyenesen következik az, hogy levelemben magyarságod nincs kétségbe vonva, arról pedig végképp nincs szó, hogy kimondhatatlan feltételeket szabnék Neked, és ezek teljesítése esetére azzal kecsegtetnélek, hogy be- vagy visszafogadtatsz a gyökeres-törzsökösök közé. Közéjük, ha ugyan vannak, magam sem kívánkozom. Egyszerűen magyar vagyak, mint ahogy Te ás. És szeretném, ha ez a mozdulat nem ‘Sikeredett volna szélesre és szertartásosra, ugyanis nem hiszem, hogy akár nekem, akár bárki másnak szellemi és erkölcsi joga volna arra, hogy ddenti- tásélmények fölött ítélkezzen, befogadjon vagy kiközösítsem, stb. A magunk azonosulás-élményét ikivallhatjuk, de ez nem képesít arra, hogy másokét kétségbe vonjuk vagy feltételekhez kössük. Nem hiszem — csak remélem —, hogy ezt felesleges volt leírni. Barátsággal üdvözöl Balassa Péter Kisoroszi, 1987. március CSENGEY DÉNES 504 Utóirat a gyökerességről
