Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 5. szám - Győrkös László: Ha nem sírhatok, hasam fogon a röh/fögéstől. Megjegyzések Bujdosó Alpár Irreverzibilia Zeneon című könyvéhez
SZÖVEG-TÁRGY PIRAMIS KOCKA LABIRINTUS-SOMMÁZS BŰVÖS KOCKA Ebben, a kötet több .mint felét jelentő részben a vizuális eszköztár felvonultatása, a szöveg ,,szöveg télén ítése” történik, eljutva a SZÖVEG-TÁRGYIG. Legjelentősebb grafikai eszköz a szövegek elmozdítása tartalmi-formai tengelyük körül, így adva lexikális kultikus jelentést az új helyzetbe került szövegeknek. Két csomópont tapintható ki. Az egyik a szövegek iszamos (szürrealista) kihányása történelmi, pszichológiai, jelentéstani celofánokba csomagolva; a másik csomópont a képi, vizuális nyelv kultúrtörténeti, grafikai és tipográfiai tágítása. A hagyományos információbefogadás lehetőségeitől eltávolodva, a közlés funkciójára helyeződik a hangsúly. Egy információ bemutatásának a módja, a közlés gyorsaságát, ritmusát, olykor a jelentését is megváltoztatja. Kialakul a „szabálytalan” szabályosságok rendszere, egy sajátos játékelmélet alapján, amely egyfelől a hagyományos normatívákká vált szabályokra támaszkodik (verbális és vizuális nyelv), másrészt ezekből kiindulva végtelen játéklehetőségre, értelmezhetőségre válik lehetőség, önmagukban is, a két nyelv összecsúsztatásával is. A szavak lehetőséget adnak a többértelműségekre: Tök/életes/én Plakát/b/irodalom Bábel/becs... Szétvágással, elhagyással teremtett helyzetekre: „Ez az isteni tiszt a tan ibemocskolása Oly szent s ég, törés?... Az adott szöveghelyzet is növeli a jelentéstartalmat: „laposok, székek, pocsolyák, korhányák, tocsogók, ingoványok, orgoványok, fertők, stb.: mindenik a a maga alkotása szerént való kötelességét minden nehézség nélkül teljesíti, akkor az bizonyosan a rendőri osztály, úgy hogy az ember nem is érzi, hogy belső részei volnának; egyszóval: FASCICIULATURA CULTURA” Plakátszerű, közhelyszerű mondatok kifacsart-játékos felhasználása. (Kiváltképp használatos akkor, ha a vizuális hatás a domináns.) „az életben nincs változás egész életem váltóláz fel ia haló sipkákkal a kasok közelében jobb ma egy túzdk, mint holnap egy túsz ...” A képanyagok vagy szervesen segítik a verbális „játékokat”, vagy önálló utakra indulnak. Van amikor a vizuális többlet hagyományos mondatszövésű versekhez járul, növelve ritmikai erejét, növelve (hangsúlyozva), tágítva azok jelentését-hatását. Keretezéseket, aláhúzásokat, különös betűtípusokat, tördeléseket, egy-egy pik- togramot használva. (Szilágyi Domokos,...) Van amikor a vizuális eszköz ikonográfikus jellé válik, szavakból, mondatokból építve szökőkútat, kört, madarat, fát, tücsköt-bogarat, kimozdítva szemünket a megszokott egyirányú olvasási módból. (Nagy László,...) Van amikor a vizualitás eszköztára és a verbalitás megtartva önállóságát sajátos egységbe szerveződik, új hatást és jelentéstöbbletet hozva létre. (Illyés Gyula, ...) Van amikor a vizuális egységek széttörik hagyományos kontextusaikat. Űj, tár- gyiasodott, végletekig leegyeszerűsített jelentésekkel próbál hatást kelteni. (Nyomdai, lexikális, sík és térgrafikai játéklehetőségekre hagyatkozva, összemontírozva az újnak érzett jelentésmozdulatokat.) Pl. a versszobrok, versvetí472
