Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 5. szám - GAZDAG ERZSI BÚCSÚZTATÁSA - Fodor András: Az enyészeten is átsajgó szívű nővér
FODOR ANDRÁS Az enyészeten is átsajgó szívű nővér Sokáig nem tudtunk róla többet, mint amennyit Weöres Sándor 1943-ban kiadott Medúza kötetében a Rongyszőnyeg ciklus 111-es darabjában megvallott. Voltunk néhányan, a negyvenes évek végén pályára lépők, akik kívülről fújtuk Weöres tilalom alá került, de bennünk, s későibb gyerekeink ajkán tovább élő változatos remekeit, így az egyik skót ballada formáját, kesergő hangját idéző költeményben valamely titkos legandaíhősnőként képzeltük magunk elé a vers ismeretlen modelljét: „Kidűltem, mint az öreg fa törzse sugaras vetésre — ó, a te szép neved, Gazdag örzse, derekamra vésve — ól Hová el nem hat láz és szerelem, csak a jégszemü csillagok — ó, örzse, boldog enyészetemen a te szíved átsajog —ól” Azóta már tudjuk, a szép név eredetileg a nagymamáé volt. A versiben szólongatott Gazdag örzse saját Sebes! nevét talán azért mellőzte, hogy ne emlékeztesse őt folyton a sorsától kapott sebekre. Merthogy ami másaknak többnyire megadatik, ő sohasem élhetett együtt apjával, anyjával, nem voltak testvérei, születéstől örökölt baljós fizikai adottságai miatt korán tisztában volt vele, hogy gyereket sem szülhet. Talán ezért kellett magát eleve nagylelkűvé nevelnie, ezért illett hozzá, segítőkész, minden utánajövőt anyai gondossággal figyelő nyitottságához a Gazdag név, ezért lett belőle olyan valaki, amilyennek Weöres már idézett versében először jelenítette meg: minden gondon, bajon, az enyészeten is átsajgó szívű, szerető nővér. Üvegcsengő című első v-ersesköitete 1938-ban jelent meg. A benne lévő Balassi Bálint elfelejtett énekét Kodály Zoltán négy év múlva a kolozsvári tanítóképzők egyesített kórusának ajánlott vegyeskari feldolgozással tisztelte meg. Aztán a -továbbiakban hiába nyomozzuk a költői pálya folytatását. Gazdag Erzsit az irodalmi köztudat gyerek-versek és mesék, az ötször kiadott Mesebolt népszerű szerzőiéként könyvelte el. S íme, most kiderül, hogy a nagysikerű gyerekvers és mesekötetek írójában épen maradt a lírikus. F. Kovács Ferenc nemrég megjelent Mondóka, gyerekvers, esztétikum című elmélyül-ten elemző könyvében nyolc szerző közt kitüntetett helyen tárgyalja Gazdag Erzsi munkásságát. Bevezető soraiban fontos megállapítást tesz róla, mondván: „Gyermekversei dalszerűek.” Igen, a dal az, ami sohasem vált hűtlenné hozzá. Egykori szülőházbeli ínségeire emléKezve így idézi meg első szerzett dalát: „Ó fájások, fájások, még most is nyikorogtok gyomromban, emlékezvén a régi éhezésre. Milyen szegények voltunk! Milyen éhesek voltunk! 467
