Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 5. szám - Villányi László: A város (versek)
GYŐZELEM Körbe vonszolódsz. Eszedbe jut a part falába szúrt nád, végéről víz csöpögött nyújtózkodó szádba. Nagy leleménnyel kikevert szagot érzel. Hiába nő különös végtag melledből, nincs hely ütni, s méginkább nincs hely kimért rúgásokra. Maradnak: a jól ismert színek, vonások, anyajegyek, még fiatalodást is észre fognak venni mosolyodban. Ügy állsz meg ebben a városban, mintha mindig ide készülődtél volna. Borotválkozás, hajmosás után, a kellemesnek indított séta közben is pontosan tudva az irányt, gondosan megtartva a ritmust. A ráismerés a legkönnyebb. Szinte óvó rezdüléssel fogad. Tévedés nélkül kerülnek elő a szükséges eszközök. Ósdiak ugyan, de kipróbáltak. Idő előtt felveszed a célszerű pózt. Megtanulod önmagadat legyőzni. ' almomban egyenként lekódolom (e) éneim t 412 új párádig^ mába állnakk össze . s s ín sok
