Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 4. szám - Vékony Gábor: Egy kazár felirat a Kárpát-medencében
szerteágazó vélemények összefoglalása; Tóth, Száz. 1984. 108—9.), ahogy az sem igen lehet kétséges, hogy a mohamedán források által leírt kettősség valójában a kavar csatlakozás eredménye; a magyar őstörténetből meg jobb lenne kirekesztenünk a kettős fejedelemséget és a szakrális királyságot, bármilyen szép elméleteket engedhet meg az ezekkel való játszadozás. A fentiek alapján megállapíthatjuk tehát, hogy a gyulák erdélyi megtelepedése ugyanazt jelenti, mint a kavarok erdélyi betelepülése. Hogy ez a honfoglalás után pontosan mikor történt meg, az forrásaink szűkszavúsága miatt nehezen megállapítható. Kurszán 904-ben még seregestül nyugaton található (vö. Kristó, i. m. 220.; stb.), ez előtt tehát aligha számolhatunk a kavarok végleges erdélyi megtelepedésével. Utána azonban hamarosan megtörténhetett ez. A „honfoglaló magyarok” legveszélyesebb ellenfele ugyanis a besenyők voltak, s ezek a 10. század elején korán berendezkedtek Kelet-Európábán, legkésőbb a 10. század második évtizedében (vö. Györffy, Besenyők és magyarok. Bp., 1940. KCsA I. kiég. köt. 399.; Diaconu, Les Petchénégues au Bas-Danube. Bukarest, 1970. 13—5.). Legkésőbb ekkor meg kellett történnie Erdély betelepítésének, amelynek feladata természetesen a csatlakozott népre, a kavarokra hárult. Az alsószentmihályfalvi felirat tehát 920 előttre nem igen keltezhető. Nem keltezhető aztán 950 utánra sem, mert a Gyulák családja 952-ben felveszi a kereszténységet, s Gyula püspököt hozott magával Bizáncból (loan. Scyl. in: FontByz. ed. Moravcsik 85.; vö. Moravcsik, SzIE I. 399—401.; Györffy, István kir. 47., 60—61.; stb.). Ez után az időpont után kevés a valószínűsége annak, hogy a kavarok továbbra is megmaradtak volna karaita hitük mellett (amely egyébként is eléggé felszínes lehetett). De a feliratunkon szereplő Jüedi Kür Qaraj 950 utánra nem is igen lenne keltezhető, mert az erődítményépítkezésről (a kazár ab szót Kazáriában is ilyen építményre használják) nagyobb méltóságra következtethetünk, Jüedi Kür Qaraj alighanem ezért talán éppen a valamikori gyula lehetett. Nevét viszont a magyar hagyományban nem találjuk, így kézenfekvőbb időben Erdély „sötét korszakába”, azaz a 10. század első felébe helyeznünk. Nem ide tartozik a kavarok régészeti anyagának tisztázása. Ennek kapcsán Fodor legutóbb arra a megállapításra jutott, hogy az a 10. századi „honfoglaló” anyagban nem különíthető el (Fodor, in: Régészeti tanulmányok Kelet-Magyaror- szágról. Debrecen, 1986. Folklór és Etnográfia 24., 110.). Magam viszont úgy látom, hogy az erdélyi honfoglaláskor! anyagot bizonyos jellemzők megkülönböztetik a Kárpát-medence belső területeinek anyagától, többek között a temetkezési szokásokban is (vö. Bóna, i. m.). Másrészt, egyelőre nincsenek, ill. hiányosak adataink arra vonatkozóan, hogy milyen volt a kavarok karaizmusia. Felszínességére utal az alsószentmihályfalvi felirat (törökül, rovásírással), de nem zárható ki, hogy a kavarok egy része valóban betartotta a karaita törvényeket. Ebben az esetben temetkezéseik mellékletnélbüiiek, így legfeljebb az a kérdés, hogy megtaláljuk-e őket (a karaita temetkezésre 1. Kowalski, Raraimische Texte im Dialekt von Troki. Krakow, 1929. XV; Szyszman, Le Karaísme. Lausanne, 1980. 46.). Az alsószentmihályfalvi felirat világosan vall a kavarok nyelvéről, így viszont ellentmondásban lévőnek látszik lenni a gyula cím tanúságával, amelyet csuvasos jellegűnek, tehát bolgár—töröknek tartanaik (Ligeti, MTörKapcs. II. 444.). Nem zárhatjuk azonban ki, hogy e szó eredetibb J szókezdője (jla) kipcsakos jellegzetesség (így Czeglédy, in: Névtudományi vizsgálatok. Bp., 1960. 124—5.). Ha azonban itt egy eredeti kazár szóval állunk szemben, akkor annak szókezdője / <S~ /volt korábban, ebből pedig a különböző változatok jól megmagyarázhatók, többek között a görög lejegyzés szókezdő gy-je is (vö. Ligeti, MTörKapcs. II. 443.). A kavaroknál tehát nem szükséges bolgár—török nyelvi jegyeket keresnünk. összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy az alsószentmihályfalvi felirat az Erdélybe települt kavarok emléke, amely természetesen kazárul, kazár írással íródott. Mint ilyen, egy nagyobb építkezés alkalmával készült — ennek helye egyelőre megállapíthatatlan. Ennek ellenére a felirat így is lényeges adatokkal szolgál Erdély korai történetéhez, mint fentebb láthattuk. Egyben magyarázatát találjuk annak a különállásnak is, amely ezt a területet Magyarországon belül folyamatosan jellemzi: ennek gyökerei a 10. században ide települt kavarokra nyúlnak vissza. 384
