Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 4. szám - Horkay-Hörcher Ferenc: A kimondhatatlan naturalistája (Nemes Nagy Ágnes költészetéről)
struktúrájú elemzésre, mert e téren már mindent leszüreteltek az előttünk járók. Inkább azért, mert számunkra nem ilyen egyértelmű e líra kettőssége. Igaz, hogy két köteteim is utal e megosztottságra (Kettős világban, Között), szerintünk viszont egy ilyen rendszerbe több mű egyszerűen nem fér bele, sőt ellentmond annak. Persze, hogy benne van az életműben e probléma, de hogyne lenne benne, amikor ez az európai gondolkodástörténet alapközhelye, kimosott gondolkodási medre. Feldolgozásunk számára marad a legegyszerűbb lineáris olvasat. Kezünkbe veszünk egy kötetet, kinyitjuk, és elkezdjük olvasni. Versekről kell szólnunk, egyenként; és egymáshoz fűződő viszonyukról. Mert amikor e verseskötetet olvassuk, egy életnyi munkát tartunk magunk elé, mint egy 270 fokos szögben szétterített legyezőt. Az azon látható rajzolatnak csak részei, ecsetnyomai az egyes versek. Nem ragadhat le tekintetünk a könyv, a legyező egy-egy lapjánál, ki kell nyitnunk az egészet, a mozdulatlan részletet a mű ívébe kell helyeznünk, hogy lássuk, milyen — záródása esetén végül magába záruló, végtelenülő — térrészletet metsz ki e körív a fizikai és lelki végtelenből. Ha hívek akarunk maradni e módszertani bevezetőhöz, elemzésünket az első verssel kell kezdenünk. E kiemelt helyzetű és szerepű bevezető a mű alapállását határozza meg. Lássuk tehát főbb költői állításait. Így kezdődik: „Tanulni kell.” E költészetnek alapgesztusa az alázatos megismerés. Olyan racionális indíttatású ars poetica ez, mely fittyet hány minden, az esztétikát önállósítani szándékozó törekvésre, hiszen a költészetet a megismerési módok egyikeként sorolja be. Ugyanakkor azt is implikálja e mondat, s ezt már a kötet egészének ismerete igazolja, hogy — jó értelemben vett — tanító szándékú költészettel van dolgunk. Mert a tanulás és a tanítás egymás feltételei. Rögtön felmerül a gyanú a kritikusban: nem laposítja-e el ez a tanuló-tanító szándék az esztétika gazdag rétegezettségét. Válaszunkat azonban az elemzés végére kell hagynunk, ha sorrendet akarunk tartani. Folytassuk azonban a nyitó vers értelmezését: „Tanulni kell. A téli fákat.” Jelenti ez, hogyne jelentené — ahogy több kritikus értelmezte —, a természet titkainak ellesését is. Sőtér nyilvánvalóan a társadalom-természet ellentétpárra gondol, amikor így fogalmaz: „... sok mindent el kell felejteni abból, amit nem a fáktól tanultunk.” De hogy mennyiben jelentenek a téli fák, „Ahogyan talpig zúzmará- sak, / Mozdíthatatlan függönyök.”, még ennél is többet, annak kiderítése szintén legyen a dolgozat egészének feladata. Bevezetőül, gondolatmozdítóként csak arra a másik versre gondoljunk, amelyet mottónkul választottunk: „Mert fény van minden tárgy fölött. / A fák ragyognak, mint a sark-körök.” Hogy a vers maga sem egyetlen fogalom vagy jelenség tárgyi ekvivalenseként használja a téli fák képét, bizonyítja a második szakasz, mely az első statikája után mozgást hoz: ......és ködbe úszik át a fa, / akár a test emlékezetbe.” Mozgásában, v áltozásában, magából való kivetkőzésében érthető meg a legegyszerűbb tény is, sugallja e bölcselet, mert folyó van minden tárgy mögött. A vers végén, megváltozott formában, pontosítva, egyúttal azonban többet is sejtetve fogalmazza újra alapmondatát: „meg kell tanulni itt a fák / kimondhatatlan tetteit.” Három új szó van ebben a mondatban, s ezzel három új szempont. Az itt lelyhatározó először is, mely jelenthet hazát, Közép-Kelet-Európát vagy téli erdőt, neg mást is. Aztán egy jelző: kimondhatatlan. Nemes Nagy Ágnest sokszor, túl lokszor is nevezték intellektuális költőnek. E jelzője azonban a beismerés, a fel- smerés szava: a tudományon túli tudás területe a költészeté. Vagy megfordítva e :ijelentést: a költészet nem mondhat ki semmi újat, lényegeset, mert számára épp i ki-nem-mondható a lényeges. Vagy tovább variálva: a költészet a ki-nem-mondás Ital mond igazat, fedez föl valami újait. Végül a harmadik új szó a mondatban a - tetteit. Ezek szerint tehát nem a fák léte (ontológiája) érdekli a lírai ént, hanem ettei (moralitása) — fontosak számára. Vagy kevésbé kiélezetten, a létező létének liértje léte milyenségén keresztül mutatkozik meg. Legegyszerűbb formájában ugyan, de előttünk áll a Nemes Nagy-i ars poetica árom leglényegesebb eleme. A költői kép pontossága (jelző, határozó stb.) nem 365
