Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 4. szám - Határ Győző: Erdőzúgás, A szabad szólás szörnyetege (versek)
HATÁR GYŐZŐ Erdőzúgás (Kenyeres Zoltánnak.) a szél első zörgésére felfigyelek: a szélben fájok a szélfájás első nyilallása a fuvalommal ér. Ha szél kerekedik, ahelyett hogy elfutnék, földbe gyökeredzik a lábam. Az én gyötrelmem kezdődik: a szélben fájok az erdőzúgás rosszabb az erdőrémnél fájok a szélnek, a szél fáj nekem erdőzengásben tántorogni. Vicsorogni. Vánszorogni. Csak el, ki innen még alig tépi a leveleket, alig hajtogatja az ágakat, a lombkoronák alatt már csontomhoz kapok. Eleven síp. Könyököm-térdem-vállam. Számlálom lancináló fájdalmaimat szakorvosi tárgyilagossággal (a fájdalomnak mi köze hozzá, hogy én szenvedek) ott nyitom ki, felütöm a szótárban ás a vihar absztrakt gondolatára gyomrom labdacsa összerándul: tudom, micsoda palack nem retteghet annyira, a bezárt szellemmel abban az üvegpor gyomrában, mint a szalmaszál, a beledugaszolt fergetek robbanhatnékjával rostjaiban bánom is én a tövestül kitépett fákat, bánom is én a szárazföld fölé behordottt víztölcsért; a szökőár a parton hagyott hálók és a felfordított csónakok baja. Az én bajom az ón eresztékeim megfacsarása ha vihar közeledik, komótosan felmászom keresztemre (nincs más, aki ráfeszítsen, de tudom, hol a helyem) és megadom magam neki — tudom, mi következik a vihar kereszthalál kínja, a viharhalál a kínhalál iparkodom elkerülni az elkerülhetetlent. A fájdalom súj,fását azzal hogy várom az érzőküszöbön; a sajgását azzal, hogy elébe-sajgok algoláMás, ritmikus veszekedéssel, jaj, jaj, szamárordítás. Elé be visítod nem térhetek ki annak, ami bennem járkál, nem tehetem, hogy ne azonosuljak azzal, aki vagyok. Fájok a szélnek, a szél fáj nekem és csavarodom, mint az Inferno emberfái és elébefeszülök görcseim nél, mint a bele tömésig .az emberfák a szicíliai olajligetekben 362
