Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 4. szám - Páskándi Géza: A "járatlan járt útért el ne hagyj!" korszakairól (Hozzászólás az avantgarde-vitához)

1. bizonyos esetekben a szerző hovatartozási megváltása (pl. Janus Pannonius).

2. művészetének alapanyaga (bármely mai külhoni magyar, angol, francia stb. költő). Egy magyarul író költő bárhol élhet, nem jelentheti ki; „nem vagyok magyar költő”, legfönnebb ezt: „nem vagyok magyar származék”, vagy „ma már nem érzem magam magyarnak, de jobb híján magyarul írok”. Költészetének alapanyaga perdöntő tehát e kérdésben. Viszont egy angolul író költő sem mondhatja: „magyar költő vagyok”, csak ezt: „magyar származású angol költő vagyok”.

Akkor — mint előlegeztem — Janus Pannonius hogyan tartozik a nemzeti irodalomhoz, hiszen latinul írt?

Láttuk, abban a korban Európaszerte rengeteg — szinte minden — írástudó a latint, vagy részint azt használta. A nemzeti nyelvek viszonylag még fejletlenek, helyesebben: „bárdolatlanok” voltak.

Pannonius tehát inkább megvallása alapján magyar költő, semmint egyéb által. (Nemzeti önérzete kifejezésre jut például epigrammáiban, amikor harapósán válaszol az őt és anyanyelvét barbárnak neveződ itáliai diáktársak gúnyolódásaira.) Másfelől; hat irodalmunkra némely gondolata, attitűdje által. Csupán József Attilától két példa: Janus anyja halálára írott versének már-már átkozódó fájdalmú része és a Kései sirató némi indulati rokonságot mutat. Janus egyik „így is, úgy is”-ra épített epigrammája (ez a bizánci epigrammában is észjárás-motívum) — visszhangzik József Attila: „kiterítenek úgy is” gondolatában éppúgy, mint a spanyol földművesre írott sírversében.

Ezek a hatások azonban nem perdöntőek, hiszen Horatius is hatott Berzsenyire, a nagy latin poéta mégsem magyar költő. Viszont sosem írta versében, hogy magyar volna, mint tette ezt Pannonius. Janus tehát egyidejűleg nagy újlatin költő is volt. Egy nemrégi francia képzőművészeti szótárban (enciklopédiában) olvasom Vasarely -ről: „Peintre francjais dőrigine hongroise” — vagyis: magyar származású francia festő (s zárójelben a magyar neve, igaz, ékezet nélkül: Vásárhelyi, Victor).

Ez a kijelentés nem volna lehetséges, ha Vasarely eszközei szigorúan kötődnének az anyanyelvhez. Még Liszt esetében sem az a döntő, hogy vannak híres magyar ihletésű művei (rapszódiák etc.), hanem maga a megváltás. Éppen, mert zenei alapanyaguk sokkalta interkontinentálisabb, jóllehet — némileg.metaforikusán — szoktak beszélni zenei és képzőművészeti anyanyelv ről is.

Akárhogy is, a nemzeti nyelv az irodaiamban a nemzeti szellem legmegbízhatóbb ujjlenyomata. Az ujjlenyomatról azt mondják, nincs két azonos a kerek világon.

A nyelveket le kell fordítani, míg a képeket nem, vagy kevésbé. A zenével is ugyanez a helyzet. Nos — éppen a fordítás szüksége az, ami által hasonlít egymásra minden anyanyelv. Itt megfordul a mondás: épp az köti össze őket, ami elválasztja (a fordítás szüksége által válnak anyanyelvvé, ez a vonásuk a legközösebb tehát.).

A nemzeti irodalomhoz tartozás, vagy az ehhez való ragaszkodás persze semmiféle sovén érzületet nem fejez ki, sakkal inkább inerciális (tehetetlenségi) fejlemény.

így tehát vannak diaszpórikus (szórvány) létezésben élő szellemi nemzet-testek (részek, tagok) is, függetlenül attól, hogy hagyományos, vagy ultramodern stílusban írnak. (A több nyelven írónál — logikus — a megvallást vesszük alapul.)

Aki az államiságot a nemzettel összekeveri: jobbik esetben ostobaságát árulja el, rosszabbikban: érdekközpontú birodalmi erőszakkal asszimilálni akaró gondolkodásmódját érjük tetten.

Milyen fából vaskarika abszurditás volna, ha valaki azt mondaná: „magyar nyelven író angol költő vagyok”, amikor az angol költészet nyelve végül is az angol. Ha viszont netalán az illető angol származású volna, a mondat pontosítva így hangzanék: „angol származású magyar költő vagyok”. És ezt nem vitathatná senki.

Kerüljük hát az „én egy szárazföldön élő cethal vagyok”-ié\e kijelentéseket. A minden tájakon élő magyar avantgarde egyetlen tág, de annál megbízhatóbb, velünk igazán közös platformja tehát csakis az anyanyelviség lehet.

Mert különben a programok egymásnak — láttuk — nagyonis feleselnek.

360