Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 4. szám - Gyurkovics Tibor: Szabadság, Szobor (versek)
GYURKOVICS TIBOR Szabadság Minden felébe-harmadába — feldőlt székek letört hilincsek közt azt keresem ami nincs meg a kincs közt amit garmadába gyűjtöttem egy hálószobába elhanyagolt gyermekeimnek akiknek óriási kincset hagytam felébe-harmadába egy óriás hálószobába hol végül nyoma sincs a kincsnek amit sok elevennek is meg holtnak gyűjtöttem garmadába. Szobor Fölrobbanok mint alsótesti lény a felsőtestem épen megmaradhat szobornak brusztnak bronznak és smaragdnak alattam marad ez a költemény az irodalom gyászos fenekén s míg élek írok másnak és magamnak s felsőtestemből szép szobrot faragnak — fölrobbanok mint alsótesti lény Bronzból vérből — fűrésszel kettévágva él a szervezet skizofréniája meredek majd magam a mellkasomban egy félreeső köztéri szoborban mosolygok majd maradéktalanul míg alsótestem darabokra hull. 348
